AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Könyvtár-, könyv- és sajtótörténet - Vértesy Miklós: Az Egyetemi Könyvtár a Horthy-korszakban

ran előfordult, hogy egyes Ö, ü betűs szerző nevét, vagy ilyen betűket tartalmazó vezérszavas műveket nem találtak meg a katalógusban. (Az ä = ae, ö = oe, ü = ue betűrendet követi még ma is a könyvtár alapkatalógusa, s az ebből eredő nehézségekkel a közönség ma is küzd.) A régi, hiányos, kevés adatot tartalmazó felvételek revíziója a húszas évek végén nagy lendületet vett. Ekkor készült el egyes nagy címszavak (Aristoteles, Goethe, Handbuch stb.) új, minden igényt kielégítő katalogizálása. Az igazgató tervbe vette az egész 640 000 kötetes állomány rekatalogizálását. A munkát tíz évre tervezte,

57 de az ütem hamar lelassult, s a munka máig sem fejeződött be. Még két, a címfelvétel részletességét fokozó változás történt, bevezetésükért főleg Czeke Marianne harcolt. Az egyik a -gyűjteményes munkák felvételénél az egyes kötetek lapszámának kitétele volt, a másik pedig a több kötetes munkák katalogizálásánál a kötetek tartalmának feltüntetése akkor is, ha ez a címlapokról hiányzik. A Pasteiner részére készült feljegyzésében Czeke rámutatott arra, hogy a Moliére-művek revíziójánál „Eckhardt tanár úr kívánságát honorálva, a kutatók könnyebbségére, szegletes zárójelben az egyes kötetekre rávezettük a bennük foglalt színmüvek címeit. Ez bibliográfiaüag nem volt szükséges, s a tisztviselőre, valamint az átnézore nagyobb munkát ró, viszont nem tagadható, hogy ezáltal a kutató is, de még az altiszti személyzet is sok munkától kímélődik meg."

69 A SZAKKATALÓGUS A szakkatalógus 1875-ben megállapított rendszere több mint fél évszázadon át, 1932-ig változatlan maradt. Legnagyobb hátrányának azt tekinthetjük, hogy túl nagy csoportokra tagolta a cédulákat, s ezeken belül kisebb csoportok kialakítására nem nyílt mód. Ez volt a helyzet 1876-ban, s ez a hiba az állomány gyarapodásával párhuzamosan egyre érezhetőbbé vált, hiszen a könyvek száma növekedett, a szakokét viszont nem szaporították. Az 1931/32. évi könyvtári jelentésben igen kirívó példákat olvashatunk erről. A Ga szak, mely a hazai történelem kivételével az összes történelmi tárgyú művet magában foglalta, tehát nemcsak az egész világtörténelmet, hanem a segédtudományokat is, összesen kb. 35 000 cédulából állt. Aki tehát nem ismert szerzőt, és a szakkatalógus segítségével próbált az őt érdeklő tárgyról, mondjuk a népvándorlásról irodalmat keresni, annak ennyi katalóguslapot kellett több napos munkával átböngészni! Az irodalomtörténet (Gc) szakban sem nyelvi, sem időrendi megkülönböztetést nem találunk, ráadásul ide osztották az irodalomelméleti műveket is. A cédulák száma 26 000 körül mozgott! Az egyháztörténelem (Ac) szakban 10 000 cím zsúfolódott össze, egymás mellé kerültek a katolikus és protestáns egyházak, valamint a nem keresztény vallások történelméről szóló munkák felvételei. 57 Jelentés az 1928/29. évről. 58 EK. 1195/1926. 152