AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Könyvtár-, könyv- és sajtótörténet - Vértesy Miklós: Az Egyetemi Könyvtár a Horthy-korszakban

Ugyanilyen terjedelmű volt az Eh szak, ebben a fizikai, kémiai, asztronómiai munkák az okkultizmussal, jövendölésekkel foglalkozókkal keveredtek össze.. A szakok nagy terjedelme mellett a szakszerűtlen csoportosítás is hiba volt. Nékám professzor, amikor az egyetemi tanács felkérte az 1931/32. évi könyvtári jelentés értékelésére, igen lesújtó véleményt mondott az orvostudományi szakokról. Idézzük bírálatának legalább az elejét: „Az első, a Da csoportnak a tagjai az összefoglaló munkák, az embertaniak, a bonctan, szövettan és fejlődéstan. A komparatív anatómia lehet, hogy szintén ide van értve, de épp úgy szerepelhet a Df jelzés alatt az állatorvosi tudományoknál. Ebbe a Da csoportba tartozik még azonkívül az élettan és az életvegytan, viszont a biológia sehol sincs említve, pedig ide is tartozhat, a Df-hez is, de talán az Ec zool. vagy Ec bot. csoportba iktattatott bele. Ide van továbbá — nézetem szerint — egészen helytelenül sorolva a bakteriológia, amelyet nálunk az általános kórtan és higénia tanárai adnak elő. Ezek valamelyikéhez, a Db vagy a De csoportba kellett volna betenni. Ez zavarokra fog vezetni, még inkább azonban az a körülmény, hogy a vegytan Eb ehem., továbbá az életvegytan a Da, a kórtani vegytan a Db, a törvényszéki vegytan — melyet kár külön szerepeltetni — a De csoportban szerepel; ha már ennyiretagozunk, akkor a közegészségtannak, a gyógyszertannak és belorvostannak még fontosabb kémiai érdekeltségük van, amelyek szintén megkövetelhetnék a külön méltatást. A Db csoportba soroztatott a kórboncolástan, az általános kór- és gyógytan és nagy meglepetésemre a diagnosztika. Ez így igen célszerűtlennek látszik; az magától értetődik, hogy pl. a szemészeti diagnosztika a szemészethez,, a bőrgyógyászati a bőrgyógyászathoz, a sebészeti a sebészethez, szóval mindegyik klinikai ágnak diagnosztikája az illető ághoz tartozik, és a diagnosztikának mint külön fejezetnek nem igen van létjogosultsága . . ."

5Ö A könyvtár vezetősége is belátta, hogy a szakrendszeren változtatni kell. A legtermészetesebb megoldás a régi szakrendszer lezárása lett volna, egybekötve egy, a szükségletnek jobban megfelelő, rugalmasabb rendszerű új szakkatalógus felállításával. A régi könyvek még átszakozás esetén is maradhattak volna a régi raktári jelzeten. Pasteiner igazgató azonban csak két lehetőséget látott. Az egyik az, „h& a tudomány mai színvonalának megfelelő új szakrendszer állapíttatnék meg, és ezzel kapcsolatban a könyvanyag, mely a szakrendszernek megfelelően van a raktárban is felállítva, az új szakrendszernek megfelelően átrendeztetnék." Ez azonban olyan nagy és költséges munka lenne, melyre az alkalmazottak csekély létszáma miatt a könyvtár nem vállalkozhat. A másik — Pasteiner szerint egyedül szóba jöhető megoldás — a régi rendszer foltozgatása volt, nevezetesen az, hogy az addigi szakrendszert megtartva „azt olyképpen építjük ki,, hogy alszakjait a tudomány mai differenciáltságának és a könyvtárban leginkább képviselt tudományszakoknak megfelelően további osztályokra bontjuk, és a szakcímjegyzéket az eddigi alszakokon belül ezen alosztályokra szét' 59 Jegyzőkönyv az egyetemi tanács 1932. VIII. 31-i üléséről. 7720/1931—32. sz. EK. 522/1932. 153-