AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)

Könyvtárunk és egyetemünk története - Pálvölgyi Endre: Az Egyetemi Könyvtár 17–18. századi katalógusai

előtt rendet kell teremteni a könyvek között, az egyetemi professzoroktól vissza kell szerezni a részben még Nagyszombatban kikölcsönzött könyveket, és azokat is, amelyek kezdettől fogva a tanároknál voltak, de minthogy közköltségen vásárolták őket, ezek is a könyvtár állományába tartoznak.

38 Mind ezek, mind a kikölcsönzött munkák között sok olyan van, mely a meglevő katalógusban egyáltalán nem szerepel. A szétszórt anyag összegyűjtése után teljes állományrevíziót kell végezni, hogy megállapíthassák, mely könyvek hiányoznak, keveredtek vagy vesztek el az idők során, majd az 1779. évi szabályzatnak megfelelően be kell vezetni a könyvekbe a raktári jelzetet, külön kell választani a csonka és fölöspéldányokat, és csak ha mindezzel már végeztek, kerülhet sor az új katalógusok elkészítésére. De nem szabad vaktában hozzáfogni, előbb el kell dönteni, milyen legyen a készítendő katalógus, milyen címleírási adatokat tartalmazzon? Bretschneider felsorolta a szóbajöhető katalógusfajtákat: vagy betűrendes katalógusról lehet szó, vagy betűrendes katalógusról szakmutatóval, vagy szakkatalógusról névmutatóval. Ha a szakkatalógus mellett döntenének, folytatta Bretschneider, előzetesen ki kell dolgozni a szakrendszert, és úgy kell megválasztani az egyes szakcsoportokat, hogy se túl tágak, se túl szűkek, elaprózottak ne legyenek, és helyes sorrendben következzenek egymásután (ezt egyébként azóta sem sikerült kielégítően megoldani sehol a világon). Bretschneider a maga részéről betűrendes katalógus készítését ajánlotta, mert „ez a legkönnyebb, itt adódik legkevesebb alkalom tévedések elkövetésére". Érvelése feltétlenül helytálló, amint igaza volt abban is, hogy amíg nincs megfelelő betűrendes katalógus, addig nincs értelme szakkatalógus készítésének. Felvázolta a betűrendes katalógus címleírási szabályzatának alapvonalait is. A katalógus adatai a következők lettek volna: 1. a szerző neve; anonim művek esetében eldöntendő, mi legyen a rendszó: a cím első szava, vagy a „voxpraecipua'"! 2. a mű tartalma a címből vett szavakkal, vagyis a cím értelemszerű rövidítése; 3. közreadó, kiadó, kommentátor; 4. a megjelenés helye; 5. ideje; 6. a formátum megjelölése; 7. kötetszám; 8. a nyomdász neve; 9. a kiadás száma; 10. eredeti mű vagy fordítás? 11. az egyes kötetekre vonatkozó megjegyzések, pl. „Tomus V: opus posthumum"; 12. a ritkaság vagy értékes kiállítás feltüntetése. Az addigi gyakorlathoz képest Bretschneider tervezete kétségtelen előrelépést jelentett, számos olyan adat feltüntetését javasolta (közreadó, nyomdász, kiadás száma), amelyek korábban nem szerepeltek. A munkát több fázisra kívánta tagolni. Először a régi katalógusból hiányzó műveket szerette volna összeírni, ezekről cédulákra elkészíttetni a felvételt, ezt követte volna az állományrevízió, ennek alapján korrigálták volna a katalógust, hogy összhangba hozzák a tényleges állománynyal, és csak ezután altart hozzákezdeni az új katalógus készítéséhez. Az egyetem vezetői és tanárai, a Szenátus és a Helytartótanács nem ismerték fel Bretschneider javaslatainak igazi értékét, alighanem úgy vélték, hogy a teológusok és bölcsészprofesszorok alkalmasabbak katalógusok készítésére, mint a könyv38 Az Egyetemi Tanács még 1778. ápr. 15-én úgy rendelkezett, hogy a könyveket - akár az EK, akár a karok számára vásárolták őket - be kell vezetni az erre a célra készítendő katalógusba (ld. Extractus). 50