AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)

Könyvtárunk és egyetemünk története - Pálvölgyi Endre: Az Egyetemi Könyvtár 17–18. századi katalógusai

tarosok. Ezen nem is szabad csodálkoznunk, hiszen száz-százötven évvel korábban még Angliában is találkozunk ilyen nézetekkel.

39 Sajnálatos viszont, hogy nálunk néhány évszázaddal később sem halt ki ez a szemlélet. Az Egyetemi Szenátus csupán a kallódó könyvek összegyűjtésére adott utasítást december 9-én, amikoris elrendelte, hogy a professzorok december 15-ig adják vissza a náluk levő könyveket, illetve a könyvtár kancellistái az altiszttel menjenek értük a professzorok lakására.

40 Ami a tényleges munkát illeti, arról már kevésbé pontosak értesüléseink. Valószínű, hogy még 1780-ban elkészült egy szakrendi táblázat,

41 sőt Bretschneider havi jelentései említést tesznek a katalógusokkal kapcsolatos munkákról is, noha ezidőtájt a jezsuita aboliciós könyvanyag összesítő jegyzékének, az ún. Index Generálisnak (IG) elkészítése került az érdeklődés homlokterébe. 1781 augusztus 11-én jelentette Bretschneider, hogy a nagy munka befejeződött, az IG készen áll, és ez alkalomból jutalmat kért beosztottjai számára, mégpedig azzal az indokolással, hogy az anyagi elismerés arra fogja ösztönözni a könyvtárosokat, hogy a könyvtári utasításban előírt többi, eddig el nem készült katalógust is hasonló szorgalommal készítsék el.

42

. Az IG elkészülését az Egyetemi Szenátus szeptember 12-én nyugtázta, és egyúttal elrendelte, hogy vessék össze az EK katalógusával, és jelöljék meg, mely művek vannak már meg a könyvtár állományában, hogy ezeket a királyi akadémiák és gimnáziumok között mielőbb szét lehessen osztani.

43 A katalógusok terén az IG elkészülése után sem történt semmi lényeges. Ez olvasható ki Bretschneider 1781 december 23-i felterjesztéséből,

44 amely részletesen beszámolt az EK valamennyi aktuális problémájáról, de csak a 26. pontban említette a katalógushálózatot. A felterjesztésben azt olvassuk, hogy az 1779. évi utasítás 2. fejezet 2. paragrafusában előírtaknak „amennyire az EK jelenlegi helyzete megengedte", már eleget tettek: elkészült az „univerzális katalógus" vagy repertórium, és a partikuláris szakjegyzékek. Az „univerzális katalógus" elnevezés alatt a beszámoló olvasója az 1779. évi szabályzatban előírt betűrendes katalógust sejthette, noha Bretschneider nem is titkolta, hogy ez nem új katalógus, de - tette hozzá - meggyőződése, hogy nem volna helyes újakat készíteni addig, amíg a kolostori könyvtárakból kiválasztott könyveket be nem szállították az EK-ba, és a többi könyv mellé fel nem állították. A beáramló művek nagy száma az újonnan elkészített katalógusokat rövidesen használhatatlanná tenné. Amíg az aboliciós könyvanyaggal kapcsolatos munkák be nem fejeződnek, addig a régi is eléggé használható lesz. „A hibákat, amelyek azokba [ti. a régi katalógus füzeteibe] becsúsztak, megkeressük" ígérte, „és az 1780 február 21-i (1176. számú) intimátumban előírt munka nagyrészét már elvégeztük." Végezetül 39 Dorothy May Norris: A history of cataloguing and cataloguing methods 1100-1850. London, 1939. 180. p. 40 EK It., Kov.

: Protocollum. 1. vol. 87. lev., idézi Bruckner is, i.m. 119. p. 41 Kov.: Adversaria. 1. vol. 11-13. lev., Tóth: Szerzetesrendek. 112. p. 42 OL. Htt. ASRUß. 1781. aug. no. 14. 43 EK It. 44 OL. Htt. ASRUB. 1782. febr. no. 2. 51