AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)

Az egyetemi könyvtár állományából - Donáth Regina: Egy magyar főúr tervezete az ország rendezésére a török hódoltság után

A főkapitányságokat, vagy generalátusokat annak idején nemcsak a végvidékek őrzésének szükségessége, hanem a vármegyék rendjének megőrzése miatt is létesítették.

63 Ezért tehát az előbbiek katonai létszámától függetlenül, de mégis a generalátusok területe szerint legalább 2000-2000 főnyi magyar katonaságot kell állítani, melynek fenntartásáról a főhadbiztossal és kerületi tisztjeivel egyetértésben a kincstartó gondoskodjék. Nyomatékosan hangsúlyozza továbbá, hogy a katonai ügyek irányítása a királynál és katonai tanácsadó szervénél, a haditanácsnál marad, csak a pénzügyi ellátás az ország dolga,

64 illetőleg a győri generalátus esetében az ausztriai rendeké.

65 A szerb határőrző katonaság behatolása a császári hadsereg tisztikarába már ekkor megkezdődött, és a Proiectumnak ezzel szemben megvan a maga álláspontja. A rácok - mondja - hosszú időn át török uralom alatt éltek, ezért megbízhatóságuk kétséges. A magyarok rovására tehát nem szabad őket előnyben részesíteni.

66 Ha már a szerbségről van szó, a végvonal ügyét is szóba hozza. Fenntartásának pénzügyi fedezete (míg az ország belsejében húzódott) országgyűlési végzések szerint a harmincad fele volt. Ezt a nem jelentéktelen jövedelmet most az uralkodó egyéb (értsd nem magyarországi) szükségletére fordítják.

67 Pedig ebből szokták fizetni például a királyi tábla szükségleteit, a határszélek ellenőrzésének és a vámszolgálatnak kiadásait. A harmincadjövedelmek visszaszerzése után lehetne szó azokról az intézkedésekről, melyeket már ismertettünk. Az összesen 6000 főnyi katonaság eltartása, az országos hivatalok költségeinek fedezése csupán a harmincad és sójövedék bevételeiből lehetséges. Sőt a só árának csökkentése is javasolható. A P. pénzügyi elképzelései túlzottan optimisztikusak voltak. Talán ha remény lett volna arra, hogy Bécs hajlik a magyar pénzügyi szempontok figyelembevételére, remény lett volna valóraváltásukra. így azonban - minden távlati perspektíva nélkül - megmaradtak a katonatartás és a contributio szűk keretein belül. Ezek után tér át szerzőnk a bevezetőben emlegetett jogi, lényegében igazságszolgáltatási kérdések tárgyalására. Alapálláspontja az, hogy a régi törvények rendszerén, a kiváltságokon változtatni nem kell, mert tudomásul kell venni, hogy a magyarokat (azaz a feudális rendiséget) semmi annyira nem bántja, mint törvényei megsértése, sok évszázados jogrendszerük megváltoztatása, ez teljes zavart okozna.

68 Azzal nem is lehet kísérletezni, hogy az ország alkotmányának fenntartása 63 „Generalátus regni in trés Ungariae Partes divisi non modo ex ratione confiniorum sed et ipsorum quoque comitatuum ordinati ..." Uo. 18. § 505. p. 64 „Omnisque dispositio et ordinatio penes suam Maiestatem Sacratissimam eiusque excelsum consilium bellicum maneret, solutio verő Regno competeret ..." Uo. 18. § 506. p. 65 „Ad instar confiniorum Jaurinensium per Status Austriacos exsolvi solitorum ..." i.h. 66 „Rasciana gens, quae fidem faliere ac a temporis mutatione pendere semper cernebatur ..." Uo. i.h. 67 „Iam autem tricesimales omnes proventus aliis suae Maiestatis Sacratissimae necessitatibus applicantur ..." Uo. 19. § 506-507. pp. 68 ,,Iam ad Juridica progrediendum: ubi merito considerandum venit, in hoc vei maximé praerogativarum laesionem Ungaros considerare, nihilque tarn grave ferrent, quam legum suarum reformationem. Et certe universalis Regni et particularis omnium bonorum Status positivis Regni legibus, a tot saeculis conformatus, fundamentaliter innovari nequit, nisi cum universal! confusione." Uo. 20. § 507-508. pp. 301