AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)

Könyv- és könyvtártörténet - Hermann Zsuzsanna: Hans Dernschwan könyvei között

Ahol hévíz forrásokról szólt a szöveg, Dernschwam a margóra írta: „Ilyen meleg vizű források nem egy helyen találhatók Magyarországon, mint például Stubnyafürdőn, Körmöcbánya mellett, Bajmócon, Budán több helyen is és a dunai Szent Margit szigeten. Csodálatos meleg vizű források vannak Pöstyénben a Vág mellett, Trencsén közelében. Úgyszintén Selmecbánya környékén két helyen is, valamint Várad alatt.... Cuspinianus alig századrészben sorolta föl ennek az országnak gazdag javait. És ezt pusztítják most a törökök." Hogy Dernschwam mekkora dicshimnuszt zengett e szavakkal, azt akkor értjük meg igazából, ha elolvassuk az ország gazdag javainak „alig századrésznyi" felsorolását, Cuspinianus Oratio protrepticajit. A bécsi humanista 1526-ban írta és adta ki e Buzdító kiáltványát, amelyben - a Dernschwam megjegyzéséből is kicsendülő gondolatmenettel - a törökök pusztította ország gazdagságára apellálva serkentette a törökellenes küzdelemre a német fejedelmeket: ha másra nem, gondoljanak arra, hogy ritka értékes földért harcolhatnak. S céljának megfelelően, hosszan, lelkesen magasztalta az ország kincseit.

22 A törökök iszonyú pusztításáról Dernschwam képet adott naplójában, amikor beszámolt a meghódított Magyarországon keresztül vezető útjáról. Nem egyedül a törököket okolta e gazdag ország vesztéért: részeseknek tartotta ebben a magyar urakat, mindenekelőtt Szapolyait és híveit. És 70 éves korában, egy földrajzi leírást adó könyv lapjait forgatva, amikor azt a kifejezést olvasta a szövegben, hogy valakinek „a munkásságához bőséges tér nyílott", újra kibuggyant belőle a harag: „Magyarországon bőséges tér nyílt az urak munkásságához, mert az országot ők és a törökök pusztították el, a rabló János vajdával, aki betolakodott király volt." Máshelyütt még élesebben fogalmazott. Várdai Pál, esztergomi érsekről írt, akivel 1529-ben Budán találkozott, amikor az kapcsolatot keresett a budai basával. „Ilyen rombolást végeznek manapság a magyarok, mintegy rablásból élve, és hazájukat elveszejtve", vonta le az általános következtetést Dernschwam. „De ahogyan megszerezték Pannoniát, úgy fogják azt el is veszíteni, minthogy a törököket nem lehet másképpen elűzni, csak a hűtlen, azaz a törökökhöz húzó magyarokkal együtt." Dernschwamnak e harcias kifakadásával azonban már elbúcsúztunk a bécsi Nationalbibliothektól: ez a jegyzete a müncheni Bayerische Staatsbibliothek egyik kéziratában található. A kézirat, amelynek legfontosabb részét Stanislaus Sauer, boroszlói kanonok sziléziai krónikája alkotja, 1560-ban került Dernschwam birtokába, és onnan - más könyvekkel, kéziratokkal együtt - Münchenbe.

23 Dernschwam bőségesen ellátta ezt is jegyzeteivel, itt is szidta a szerzeteseket - köztük Kapisztrán Jánost, aki szerinte „tudatlan szerzetes volt, aki nem tudott latinul, és tolmáccsal prédikált" -, a pápákat, papokat és, mint láttuk, a magyar urakat. и Az Oratio protrepticának Dernschwam birtokolta - és a katalóguscédula szerint is jegyzeteivel ellátott - példányát sajnos nem láthattam: a könyvet nem találták. (Az 53 G 2 jelzetű 7 műből álló egykori kolligátum 6. darabja.) - Cuspinianus halála után, 1553-ban, újra kinyomtatták e művét; függelékként csatolták a szerző hagyatékából, elsősorban Dernschwam szorgalmazására kiadott ,,

Austria" с. írásához. Ld.: Ankwicz-Kleehoven i.m. 279—284. 1. as A kézirat jelzete Clm. 965. Ismertette és Sauer krónikájának szövegét kiadta H. Hoffmann és K. Engelbert. (Münchner Theologische Zeitschrift. 4. 1953. 102-118. 1. és Archiv für Schlesische Kirchengesch. 13. Bd. (1955.) 82-137. 1. 14. Bd. (1956.) 105-140. 1., 15. Bd. (1957). 124-170. 1.) 176