AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)

Könyv- és könyvtártörténet - Kalmár Lajos: A stockholmi Bibliotheca Christiniana

könyvtár rövid idő alatt milyen állapotra jutott. Pedig ekkor még Krisztina erdélyi követe: báró Bengt Skytte, aki II. Rákóczi György fejedelem udvarában tárgyalt a svéd követ Konstantinápolyba küldetésének lehetőségéről, nem felejti el - ismerve korábbról a királynő gyűjtőszenvedélyét - részletesen ismertetni milyen ajándékot illene küldeni a török udvarba és cserébe mit kaphatna érte Krisztina: „Ajándékul a török császárnak elég volna egy arany óra gyémántokkal kirakva, néhány ezer arany értékű, miután felségednek barátságát többre becsülnék az ajándéknál ... Ami ritkaságokat felséged az ő országaiból kívánna, a törökök mindent kiszolgáltatnának; azt mondja, [II. Rákóczi György fejedelem] hogy főként van nekiek két nagyon régi és nagyon szép könyvtáruk Konstantinápolyban és Budán, s felséged azokból néhány írott könyvet kaphatna, miután ők ezeket nem sokra becsülik ..."

m Vagy nem volt Skytte kellőképpen informálva a stockholmi udvar legfrissebb pénzügyi helyzetéről, vagy csupán kedveskedésből írta Krisztinának ajánlatait, mert közben már a királynő nemhogy az eddig felgyűlt tartozásait, de még könyvtárosainak havi fizetését sem tudta kifizetni. Vossius leveléből, - melyet 1652 végén írt Heinsiusnak

61 - kiderül, hogy Krisztina hat-hét ezer tallérral tartozik neki, amely összeg jórésze a kifizetetlen fizetésből áll. Külföldi kiküldetéseinek útiköltségeit is ő hitelezte az utóbbi időben. De legnagyobb fájdalma - ahogy írta - saját könyveinek és kéziratainak elvesztése, ezek beleolvadtak a királynő könyvtárába. Vossius és Heinsius is amikor Stockholmba szállíttatták könyvtárukat, kézirataikat, noha ezt az anyagot egy ideig külön kezelhették, - szabadon csakis Krisztina használhatta. Az ő távollétük alatt azonban többen mások is bejárhattak a könyvtárba, így sok értékes könyvük elveszett, elkallódott, a megmaradt rész pedig összekeveredett a királyi könyvtár állományával. Ebben a rendetlenségben már alig remélhették, hogy könyveikből és kézirataikból valamit is viszontláthatnak. Most mindketten kétségbeesetten követelték könyvtárukat. A királynő ugyan megígérte, hogy visszaadja értékeiket, ez azonban teljesen reménytelennek tűnt számukra, amint azt Bochart meg is írta Vossiusnak, aki tőle kérte: keresse meg néhány értékes kéziratát. „Bourdelot, aki olyan hatalmasság - ő is panaszkodik, hogy feláldozott saját költségéből tizennyolc-tizenkilenc ezret ügy, hogy ebből sohase kap már vissza semmit. Ha vele így áll a dolog, miben reménykedhetünk mii" Azután azzal folytatja, hogy nem tudta megtalálni Vossius Martialis - kéziratát, és szomorúan ismételgeti a könyvtár állapotát: „Több mint két hónapig kora reggeltől késő estig dolgoztam, hogy felállítsam a könyvtárat és már rendben volt, éppen mikor Naudé megjött, - de a királynő másképpen döntött a könyvtárteremmel kapcsolatban, és tüstént összedobáltak minden könyvet halomba egy másik nagy teremben. Ha egy könyvet meg akartak találni, keresgélhették négy napig is ,.."

62 Egy másik levelében pedig megjegyezte: „A pénzhiány olyan betegség, 60 Erdély és az északkeleti háború. Levelek és okiratok. Közzétette: Szilágyi Sándor. Bp. 1890. Báró Skytte Benedek jelentései a Rákóczyakkal folytatott tárgyalásairól. 1652. január 13. Jelentés a királynéhoz. I. köt. 212-213. p. Az eredeti okmány a svéd királyi levéltárban. Kelte: Kolozsvár 1652. január 3/13. Skytte svéd nyelvű jelentéseit báró Taube a svéd állami levéltár igazgatója németre fordíttatta és ezt fordította Szilágyi Sándor. 61 1652. december 12-i keltezéssel. Wieselgren: i.m. 41. p. 62 Wieselgren: i.m. 43. p. 13 Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei IV. 193