AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)

Könyv- és könyvtártörténet - Kalmár Lajos: A stockholmi Bibliotheca Christiniana

Bochartot már 1650-ben hívta a királynő, ő azonban éppen nagy művén a Geographia Sacrán dolgozott és azt válaszolta, ha befejezi ezt, örömmel fogja elfogadni a meghívást. 1652-ben aztán rászánta magát, sőt rábeszélte még fiatal rokonát Pierre Huet a híres filológust is, hogy kísérje el Stockholmba. Útközben Amsterdamban találkoztak Vossiusszal, aki szabadságot kérve Krisztinától édesanyját látogatta meg. Ott tartózkodása alatt azt a megbízatást kapta a királynőtől, hogy tárgyaljon az Elzevirekkel: létesítsenek fiókot Stockholmban, hogy kiadhassák azokat a ritka és értékes kéziratokat, amelyek a királynő könyvtárában föllelhetők. Erről ugyan már egy évtizeddel ezelőtt is volt szó, - akkor Uppsalában akartak Elzevir könyvkereskedést nyitni, - mivel azonban a kívánt vámmentességet nem engedélyezte a svéd kormány, megszakadtak a további tárgyalások. Ugyanez lett a mostani megbeszélések sorsa is, mely egy Stockholmban felállítandó Elzevir nyomda működési lehetőségeiről folyt. Ezek után Vossius is elhatározta, hogy Bocharttal és Huetvel együtt visszatér Stockholmba. Meg is érkeztek 1652 május végén - Dánia felől lépve svéd földre - Halmstad-ba, ahol már várta őket a királynő titkára: Petrus Apelman. О kísérte a két vendéget Stockholmba, Vossiusnak pedig átnyújtotta Krisztina levelét, aki közölte vele: csak akkor jöhet vissza a királyi udvarba, ha kibékült Salmasiusszal, aki közben elutazott Svédországból. Vossius tehát maradt, és megbízta Bochartot, pártfogolja őt a királynő előtt, amíg megköveti levélben Salmasiust. Bochart és Huet folytatták útjukat Stockholmba. Vossius később megküldte Bochartnak Salmasiushoz írt engesztelő levelének másolatát azzal a kéréssel, hogy mutassa meg azt Krisztinának. Amikor Heinsius visszatért Stockholmba és ismét átvette a könyvtár irányítását, szomorúan tapasztalta, hogy közben sok olyan változás történt a királyi udvarban, ami miatt a könyvtár is lehanyatlott. Ez Bochartnak egyik leveléből tűnik ki, amelyben arról beszél, hogy Krisztina, aki már egy év óta betegeskedik - elfogadta udvari orvosának a francia Bourdelotnak tanácsát, hogy kímélje magát a tanulástól, pihenjen és ne foglalkozzon annyit könyvtárával. Bourdelot ráadásul megnehezítette a bejárást a királynőhöz és nagy befolyásának tudatában végül is gúnyolódni kezdett a tehetetlen tudósokkal.

57 Valószínű, hogy Vossius és Krisztina váratlan elhidegülése nem a pénzügyek miatt, hanem elsősorban Bourdelot miatt keletkezett, mivel Vossius ezt többször is élesen felrótta a királynőnek.

5S A könyvtárosok ettől kezdve tüzet okádtak Bourdelotra. Bochart azt is megírta, hogy közben őt kérték meg, sürgesse Naudét: mielőbb vegye át a könyvtár irányítását. Kiderült, hogy Bourdelot őt is gáncsolta, késleltetve megbízatása átvételében, a királynő kifejezett parancsa ellenére is. Csak 1652 nyarán írhatta Vossiusnak:

59 ,,Végre megkaptam a könyvtár kulcsait. Ez valóban szép, és nagy hasznomra lehetne Ön, ha most itt volna. Ön jól tudja, hogy a legtöbb könyv rendetlen össze-visszaságban fekszik a padlón vagy az egymásra dobált ládákban, úgyhogy nem tudok használni belőlük semmit. Elveszek ebben a tömegben, és egy-egy könyvet amit keresek, csak hihetetlen fáradtsággal tudok megtalálni." Szomorúan olvassuk ezt a levelet, amelyből kiderül, hogy a 57 Sveriges Hist. VII. 180. p. 58 Neumann: i.m. 140. p. 59 Naudé levele Vossiushoz 1652. június 22-i keltezéssel. Wieselgren: i.m. 40. p. 192