AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)

Könyv- és könyvtártörténet - Kalmár Lajos: A stockholmi Bibliotheca Christiniana

kezdve szinte egycsapásra megváltozott az udvar arculata. Erősen megcsappant az érdeklődés a tudományok, irodalom irányában, és a királyi könyvtár háttérbe szorult. Az udvari orvos legfőbb tanácsadói és parancsolói jogkörhöz juthatott, mivel Krisztina hosszabb idő óta betegeskedett, és lelkileg megcsömörlött az uralkodás gondjaitól. A könyvtárosok levélváltásai ezentúl telve vannak panasszal, szomorú síránkozással, és egyre sötétebb képet festenek az udvar rohamos süllyedéséről. Bourdelot orvos mellett Johan Holm az udvari szabó - aki hamarosan a legnagyobb befolyásra tett szert - addig hitelezett a királynőnek, míg végül is ő kezelte Krisztina összes pénzügyeit. Egy 1653 első feléből származó levélből kiderül, hogy ő fizette ki a könyvtárosok fizetését, utazási kiadásaikat és a királynő parancsára tett bevásárlásaikat is - természetesen nem mindig. Nála volt a könyvtár kulcsa, tehát a könyvtárosoknak is teljhatalmú gondnoka lett. Pénzügyi szolgálatai elismeréséül Leijoncrona néven nemességet kapott, sőt elnyerte a királynő kedvenc medvéinek felügyelője című megbízatást is, ami nagy megtiszteltetés számba ment. Ő adott útbaigazításokat és utasításokat a királynő ruháira, ékszereire, és könyveire, festményeire vonatkozólag is. A külföldi eladók felé inkább csak ígérgetésekkel élt, így az adósságok hatalmassá nőttek, hosszas perek indultak, s ezek jóval túlélték Krisztina uralkodását. Még 1651 őszén meghívta a királynő Gabriel Naudét, s ő 1652 nyarán, elfogadva a meghívást, megérkezett Stockholmba, ahol kinevezték a könyvtár gondnokává. Harminc ezer ezüst forint fizetésének egyik részét az udvari költségvetésből folyósították, a másik felét a királynő a saját pénzéből fedezte. Régi könyvtári szakembernek számított már akkor, hiszen két kardinális könyvtárosa volt, mielőtt Mazarin könyvtárának szinte megteremtőjévé vált. Mazarin bíboros könyvtárának berendezése 1647-ben fejeződött be. Negyvenezer kötetes magánkönyvtára akkor Európa legnagyobb gyűjteményének számított, amelyet Mazarin nyilvános könyvtárrá tett: mindennap nyitva tartotta kapuját reggel nyolctól délután öt óráig a látogatók előtt. A francia főnemesség azonban 1651 február 6-án elűzte az olasz származású Mazarint, aki teljhatalmú bíborossá és az államügyek legfőbb intézőjévé nőtte ki magát. Száműzetése alatt az összeesküvő urak, könyvtárának egy részét eladták aukción, ahol szintén Vossius volt a fővásárló. így sikerült Krisztinának még időben megszerezni tizenkét ládára való kéziratot,

55 mert később ezeket az aukciókat Fouquet megtiltotta, mondván, hogy a könyvtárat Mazarin a királynak ajándékozta. Ennek a tizenkét ládára való kéziratnak a katalogizálását azonban Krisztina mégsem Naudéra, hanem az ugyancsak nemrég érkezett másik könyvtárosára: Samuel Bochartra, az Európa-szerte ismert kiváló tudósra bízta. A Mazarin könyvtárból érkezett kéziratok között sok héber és arab kézirat szerepelt, többségükben nehezen megfejthető írások. ,,Én kidolgoztam - írta Bochart Vossiusnak - ezt a feladatot olyan jól, ahogy csak tudtam. Ezután megkért a királynő, hogy mindenféleképpen én kezeljem Gaulmin kéziratait. Én azonban azt feleltem, hogy ezekről már van katalógus, miként ezt Ön saját maga mesélte nekem, mire a királynő megparancsolta: írjak most Önnek, küldené el ide ezeket."

bG 55 111. svensk litt. II. 148. p. 58 Wieseigren: i.m. 41. p. 191