AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)

Könyv- és könyvtártörténet - Kalmár Lajos: A stockholmi Bibliotheca Christiniana

zása. Többször írta fájlalva, hogy kénytelen visszautasítani olyan ajánlatokat is, amelyek egy-egy ritka szép nyomtatott könyvre vonatkoznak. Egy alkalommal azonban mégsem tudott ellenállni a kísértésnek és megvette Albertus Magnus műveit huszonegy kötetben. Erről a tettéről sűrű bocsánatkérések közepette írt Krisztinának. A királynő nem is becsülte sokra ezt a vételt, és már 1653-ban elajándékozta az ábo-i könyvtárnak. Krisztina szépírású írnokokat is megbízott, hogy külföldön készítsenek másolatokat könyvtára részére ritka kéziratokról. Ezért küldte ki 1649-ben Parisba az egyik uppsalai görög-szakos egyetemi hallgatót, Petrus Rezandert, hogy másoljon görög kódexeket. 1651-ben már több másolatot is küldött haza, közben azonban a királyi udvartól egyre kevesebb pénzt, míg végül semmit sem kapott, hiába minden levelezés; erre bánatában inni kezdett és „melancholiába" süllyedt szegény Rezander. A következő évben már nem is hallani róla, holott eredetileg arról volt szó, hogy Heinsiust fogja asszisztensként Parisból Olaszországba kísérni.

50 Heinsius így egymaga indult Olaszhonba, ahol vásárlásai kellős közepén kapta a hírt Vossiustól, hogy a királynő le akar mondani trónjáról.

51 „Sose gondoltad komolyan azt az egykori kijelentésedet, hogy szívesebben szolgálnál egy magán uralkodónőt, - akinek ilyen ragyogó tulajdonságai vannak - mint azt, aki legszívesebben csak királynő; így most adódhat lehetőséged, hogy ezt megmutathasd" - írta Vossius. Ezúttal azonban még lebeszélték Krisztinát erről a tervéről. 1651 őszén arról is tudósít Vossius, hogy a könyvtár katalógusán dolgozik, éjjel-nappal csak ezt csinálja. „Az én asszisztenseim kiírják a katalógust, de nekem kell aztán megkülönböztetni a jót a rossztól."^ Közben, nem tudni miért, váratlanul elvesztette a királynő kegyét, és megszűnt befolyása Krisztinánál. Talán itt-ott igaznak bizonyultak azok a kósza híresztelések, hogy Vossius a nagyszabású könyvvásárlások közben a saját zsebére is dolgozott. Azt is emlegették, hogy Hollandiában jártakor megvett egy értékes könyvtárat, és ezt nem küldte el Stockholmba. Erre azonban nincsen semmiféle bizonyítékunk. Az bizonyos, hogy főleg az olasz és francia tudósok, nem nézték jószemmel a sok könyv- és kéziratritkaság kivándorlását a messzi északi udvarba és talán tőlük eredhettek ezek a hírek. Az olaszok akiknél Krisztina személyes közbenjárásának volt csak köszönhető, hogy megszerezte Vossius számára az akkoriban nehezen hozzáférhető könyvtárakba a kutatási engedélyt - kifejezetten akadályozták Vossius vásárlásait. Octavius Ferrarius híres filológus elkeseredetten írta, hogy „bizonyos emberek, akiket Krisztina királynő küldött, nemrégiben egy hajót töltöttek meg könyvtárral".

53 Montfaucon pedig a francia történelem pótolhatatlan veszteségeként említi azt a kétezer kézirtot, amely Petavius Dionysios könyvtárából Krisztina birtokába került.

54 1652 januárjában Vossius néhány hónapi szabadságot kért Krisztinától, és hazautazott Amsterdamba meglátogatni édesanyját. így vezető nélkül maradt egyidőre a királyi könyvtár, hiszen Heinsius Olaszországban tartózkodott. Ettől az időtől 50 Wieselgren: i.m. 68. p. 31 1651. október 7-i keltezéssel. Wieselgren: i.m. 34. p. 52 1651. november 11. Wieselgren: i.m. 34. p. 53 Neumann: i.m. 139. p. 54 Szentimrei: i.m. 44. p. 190