AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)

Könyv- és könyvtártörténet - Kalmár Lajos: A stockholmi Bibliotheca Christiniana

a Petau könyvtár kéziratait. Ennek feldolgozását a közben visszatért Vossiusra bízta Krisztina, mert Heinsius már ez év februárjában elutazott Franciaországba gyűjtőútra, egyben azzal a céllal is, hogy megpróbálja megnyugtatni a párisi eladókat Krisztina fizetési készségéről. Ugyanakkor Krisztina parancsot adott párisi bankárjának, hogy tízezer écus-ért vásárolja meg a toulouse-i érsek kéziratait is.

46 A Petau könyvtár anyagának legnagyobb része arab, héber, örmény, perzsa, kopt kézirat és néhány görög is akadt köztük. Az egész szállítmányról azt írta Vossius Heinsiusnak, aki saját kutatásaival volt elfoglalva, hogy „számuk nem több, mint ahány nap van egy évben".

41 Talált köztük több Ovidiust is, sőt „egyet, amit te nem igen láttál, ez a Fasti, immár nyolcszáz éves." Később részletesen beszámolt könyvtáros kollégájának búvárkodásairól: „Valóban nem múlik el nap, hogy ne kapnék, ne találnék valami újat. Éppen ma leltem két lapon csodálatos korabeli értéket; közeiebről megvizsgálva a szöveget, részleteket tartalmaz Sallustius elveszett könyveiből. Leírja Crixus és Spartacus rabszolga felkelését. Sem te, sem én nem tudtam volna azt Száraz szemmel nézni. Es ki ne tudna szomorkodni afölött, hogy ily elrongyolódott maradványokat lát ettől az isteni írótól! Talán szétvagdosta néhány száz évvel ezelőtt valamelyik őrült könyvkereskedő az egész kéziratot, csupán azért, hogy beköthessen egy missalét, vagy más jelentéktelent, és csak ezt a paránykát hagyta nekünk nem is annyira vigasztalásul, mint inkább szomorúságul."^ A következő hónapban ismét írt Vossius egy levelet Heinsiusnak

49 Parisba, amelyben a korabeli könyvtárosi hivatás szép és magasztos megfogalmazását találhatjuk. „Szolgálatára lenni a királynőnek eme szórakozásában - ez az én egyetlen célom. Ezt fogja igazolni - remélem - egész életem. Örömet okoz nékem az is, hogy te nem vonod ki magadat a könyvtárosi foglalkozás alól. Mert én semmit sem üdvözlök jobban a királynő könyvtáráról való gondoskodásnál, melyben bárcsak osztozna velem minden könyvbarát, ... és ha még megkapnám az utolsó termet is, beteljesedne boldogságom." Úgy látszik tehát, hogy a sok könyvvásárlás miatt helyhiánnyal küzdött Vossius. 1650 őszén ismét jött egy nagy szállítmány, köztük sok arab kódex, amelyről ugyancsak Vossius emlékezik meg Henrik Valesiusnak írt egyik levelében. Közelebbit azonban erről sajnos nem tudunk. Ez év őszén tudósította Vossius Heinsiust, hogy Salmasius, aki 1650 augusztusában jött Stockholmba azért, hogy a királynő könyvtárában tevékenykedjék, már el is hagyta az országot, mert csúnyán összekülönböztek. Salmasius könyvtári működéséről nem maradt fenn maradandó emlék. Heinsius közben elfogadta a királynő új megbízatását, hogy Franciaországból utazzon Olaszországba, ahonnan katalógusokat szerezhet, és felkutathat újabb értékes kéziratokat. Küldött is hat ládára valót azzal a felirattal, hogy ezek a királynő tulajdonát képezik. Ennek a szállítmánynak az árát azonban ő maga fizette ki, és panaszkodott, hogy a megígért összegek kiutalása elmaradt, ami meggátolta őt abban, hogy nagyobbszabású és értékesebb könyvvásárlásokba bocsátkozzék. Heinsiusnak a királynő parancsa szerint csak kéziratok vásárlására volt felhataima48 111. svensk litt. II. 148. p. 47 1651. jún. 4-én kelt levél. Wieselgren: i.m. 32. p. 48 A Heinsiusnak szóló levél 1651. július 12-i keltezéssel. Wieselgren: i.m. 32—33. p. 49 1651. augusztus 5-i keltezéssel. Wieselgren: i.m. 33. p. 189