AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)

Könyv- és könyvtártörténet - Hermann Zsuzsanna: Hans Dernschwan könyvei között

humanizmusnak minden nem itáliait - és különösen németet - „barbár"'-ként kezelő és nevező megvetésére, támadással védekezve, mint a mi Dernschwamunk, aki Franciscus Albertinus Mirabilia Rome с. művét olvasva, már az első szavak mellé oda biggyesztette: „Álszent és talpnyaló, itáliai módra."™ S a Német-Római Birodalom szellemi harcosai küzdöttek a franciákkal is, akik, akárcsak ők, a maguk államát tekintették a Római Birodalom örökösének. A fejedelemségekre bomlott német állam humanistái folytatták a régi, a középkorban fel-felújuló vitát a „translatio imperii" kérdésében, s a német-római császárság öröklött jogait és egyetemes hatalmát hirdető írásaikra a franciák ugyanolyan harciassággal válaszolva védelmezték saját álláspontjukat. (Balbinak 1530-ban írt művét is először, már 1537-ben, francia részről támadták meg.) így válik érthetővé az a dühödt franciaellenes kirohanás, amellyel Dernschwam Chassenaeus művébe írt császár-apológiáját befejezte: ,,A római császárnak tartoztok engedelmességgel mindnyájan, ti hitehagyott franciak (Galli- kakasok), akik alighogy kappanok vagytok, sokkal inkább gyalázatos her•maphroditák, egyszemélyben kurvák és kurqfiak (succubi et incubi)."

11 A német-római császár egyetemes jogaiért folytatott harcuk közben fájdalmas dühvel észlelhették a német humanisták a valóságot: a Birodalom bomlását. A Birodalmat féltő harag tört ki Dernschwamból is, amikor, a vallási szempontokat félretéve, ,,a Birodalomból dezertáló, hűtlen" embernek nevezte a lutheránus Brandenburgi Albertet, a reformáció hívét, terjesztőjét és haszonélvezőjét, a Német Lovagrend utolsó nagymesterét, aki a lengyel király fennhatósága alatt világi fejedelemséggé alakította a Lovagrend területét.

18 Háttérbe szorultak a vallási szempontok más ítéleteiben is, például, amikor mélyen - és tegyük hozzá: igazságtalanul - lesújtó véleményét hangoztatta egy másik, ha nem is kifejezetten lutheránus, de erősen a reformációhoz húzó emberről: Sylvester Jánosról. Dernschwam, úgy látszik, elolvasta - ez egyúttal a magyar nyelvben való jártasságát is bizonyítja -, és a legmélyebb megvetéssel kezelte Sylvester Új Testamentum fordítását; valóságos bibliai átkokat szórt nemcsak a fordító, hanem annak mecénása, Nádasdy Tamás fejére is. Szerinte Sylvester „rossz (perversus) jordító és a legnagyobb gazember, urával és patronusával, Nádasdyval egyetemben. Az Isten törjön benneteket kerékbe, és vessen örök tűzre, most és mindörökre, érdemeitek szerint." És még egyszer: „Jaj nektek, akik Isten szavát tetszésetek szerint rontjátok és gyalázzátok meg. Örök kárhozat legyen jutalmatok."

1

'

3 Hogy miből fakadt e szenvedélyes, elvakult gyűlölet, arról sajnos nem értesü10 F. Albertinus: Mirabilia Rome. Lugduni, 1520, R. Morin. 1. lev. (Jelzete 53 G 2; egy eredetileg 7 műből álló kolligátum első tagja. A kolligátum többi, különkötött darabja ugyanezen a számon található.) 17 B. Chassenaeus: Catalogus gloriae mundi. Lugduni, 1546, G. Regnault. 125. lev. (Jelzete 37 P 7). - Balbi művéről Id: Hermann Zs.: Egy humanista karrierje. = Az Egyetemi Könyvtár évkönyvei. II. 1964. 239. 1. 18 A széljegyzet S. Herberstein: Rerum Moscoviticarum commentarii (Basileae, 1551, J. Oporinus.) 111. l.-ján található (Jelzete 63 С 5). E mű 58. l.-ján megjegyzést írt a ,,tma" mértékegységhez: „Germani dicunt ein Thungoldt, das ist 10 mal 100 thausent. Et in Transsilvania sales secundum turnenos numerant." 19 Uy Testamentum magar nelwerí, .... Uyssighet, 1541, Abadi Benedek. A

2 és A

3 lev. (Jelzete BE 9 Q 35). 174