AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)

Könyv- és könyvtártörténet - Hermann Zsuzsanna: Hans Dernschwan könyvei között

lünk. Valószínűnek tartom, hogy elsősorban személyes ellenszenv táplálhatta. Nádasdyt Szapolyai udvarában ismerhette meg Dernschwam közelebbről, azokon a tárgyalásokon, amelyeket 1530-1531-ben folytatott a Fuggerek nevében, eredménytelenül és - mint már akkor is kifejezésre juttatta - ellenséges és számára ellenszenves légkörben. Akkoriban Grittit és ennek képviselőjét, Nádasdyt tartotta a Fugger-érdekek legfőbb akadályozójának.

20 Nem kizárólag megvetésének adott azért kifejezést Magyarországgal kapcsolatban. A szigorú kritikus lelkes magasztalóvá vált, valahányszor az ország természeti adottságairól vallhatott. Erre nyújtott számára alkalmat egy földrajzzal foglalkozó könyv, Dominicus Marius Niger Geographiae commentariorum libri XI. с műve, Dernschwamnak, az általam átnézettek közül legbőségesebben kommentált olvasmánya.

21 Egyik jegyzetéből arról is értesülünk, hogy ezt a művet 70 éves korában, 1564ben olvasta. „Akik átlépték a 60 évet, befejezhetnék már életüket, hogy elég táplálék jusson a többieknek", hirdette a szöveg, amihez Dernschwam hozzáfűzte: „Én nem, mert immár 70 éves vagyok". E könyv lapjain fölidéződtek benne törökországi útjának emlékei, személyes, nagyrészt már naplójában is rögzített tapasztalataival egészítette ki az olvasottakat. Carthago említésére eszébe jutott, hogy 1555-ben egy kisázsiai török falucskában, a bithiniai Carthalban töltötte egy éjszakáját, Amasia neve mellé odaírta, hogy „En, H. D. 1555-ben jártam Amasiában, amely Strabo hazája volt", itt is értekezett - mint naplójában - a törökök által fogyasztott kábítószerekről, a dervisekről, ezekről a „természettől bolond, együgyű emberekről", „akik szükségből, szegénységből és tudatlanságból csináltak maguknak vallást", a törökökkel együttesen garázdálkodó haramiákról, „a főképp bosnyákok, horvátok, szerbek közül kikerülő nomád pásztorokról, akiket a magyarok hajdúknak, azaz pásztoroknak neveznek", e marhatolvajokról és emberrablókról, „akik a foglyokat eladva, elnéptelenítik Magyarországot"'. Törökök, haramiák nem akármilyen országot pusztítottak: Dernschwam fájdalommal szemlélte e vandalizmust, és óriásinak ítélte az okozott kárt. Amikor 1564-ben Niger könyvében a föld kincseiről olvasott, többnyire Magyarországra gondolt, és széljegyzeteiben az ország természet adta gazdagságát dicsőítette. „Hazugság", vitakozott Nigerrel, aki szerint a spanyolországi Artabrum (Cabo de Finisterre) a leggazdagabb nemesfémekben. „De Magyarországon, Erdélyben, a Szepességben, a bányavárosokban olyan bőségesen találhatók e fémek, hogy fel sem lehet sorolni. Máskülönben nem szállítanának belőlük Magyarországról, nyilvánosan vagy titokban, több ezer mázsát Spanyolországba, Portugáliába és más aranyat és ezüstöt nélkülöző országokba. Németországról nem beszélek." Máshelyiitt ugyancsak szükségesnek tartotta, hogy a szöveget kiegészítve magasztalja „Magyarországnak, különösen Erdélynek gazdagságát aranyban, ezüstben, rézben, ólomban, vasban, mészben, sóban, higanyban". 20 G. Frh. v. Pölnitz: Anton Fugger. 1. Bd. 1453-1535. 1958. 216-234. 1. 21 D. M. Niger: Geographiae commentariorum libri XI., .... Una cum Laurentii Corvini Novaforensis Geographia et Strabonis Epitome, per Hieronymum Gemusaeum translata. Basileae, 1557, H. Petri. (Jelzete 47 P 26.) 175