AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)

Könyvtári gyakorlat - Déri Miklósné: Katalógushasználat az Egyetemi Könyvtárban

A vizsgált esetek kis száma miatt a különböző melléklapok és utalók között fontossági rendet nem tudunk megállapítani, de az megmutatkozott, hogy e melléklapok nélkül a katalógus használhatósága egyharmadával kisebb lenne. Megmutatkozott továbbá, hogy ha az olvasó jobban ismerné a katalógust, többféle melléklapot használna. így például, amikor irodalmat kerestek egy szerzőről, vagy a szerző valamely művéről, sokan nem is gondoltak rá, hogy a személyi melléklapok segítségével a leíró katalógusban ennek utánanézhetnek. A katalógus hiányos ismerete miatt — mint ezt a hibaforrások vizsgálatánál látni fogjuk — használják olyan ritkán a címrendszós fő- és melléklapokat is. Az analitikus felvételeket azért tüntettük fel külön, mert ezek a legtöbb vizsgálatban problémát okoztak. A könyvtár katalógusában igen kevés analitikus felvétel van; ehhez viszonyítva a két keresés magas százalékot jelent. Meggondolandó, hogy nem volna-e célszerű több ilyent készíteni. AZ INFORMÁCIÓ FORRÁSA Az információs forrásokat öt csoportra osztottuk fel. Irodalomjegyzék alá soroltuk a hallgatók olyan kötelező olvasmányait, amelyek valamilyen jegyzéken szerepeltek. Az egyéb írásbeli forrásokhoz tartoznak a bibliográfiákban, folyóiratokban, lábjegyzetekben, stb. található hivatkozások. Az „ismerte" legtöbbször azt jelentette, hogy már olvasta a könyvet, vagy legalábbis volt a kezében. „Látta" üzletben, ismerőseinél, könyvkiállításon. szóig. kat. olvasói kat. megvan . . nincs megvan j nincs összes + 0 + - 1 о 1 % irodalomjegyzék e 7 21 3 26 8 1 66 36 egyéb írásbeli forrás 2 4 14 3 11 5 25 14 szóbeli forrás 3 4 14 7 15 3 2 44 24 ismerte 6 7 5 2 18 3 2 38 21 látta 7 5 4 9 5 összesen 18 51 15 74 14 10 182 100 A leggyakoribb információs forrás az irodalomjegyzék: valamivel több mint egyharmada az összes tájékozódási forrásoknak. Minthogy a megkérdezettek kétharmada egyetemi hallgató volt, ez egyben azt is jelenti, hogy legalább a felük csak az irodalomjegyzéken szereplő könyvet olvasta. E könyvek hiányoztak legkisebb számban a könyvtár állományából. A következő számottevő csoport, a szóbeli források, egynegyedét tették ki az összes kéréseknek. Ez is elsősorban az egyetemi hallgatók tájékozódási forrása. Míg azonban az irodalomjegyzéken szereplő munkák legnagyobb része megvolt a könyvtárban, a szóbeli forrásokon alapulóknak 27 százaléka nem volt található. Mivel a negatív kérések közül is igen sok alapult szóbeli 14