AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)

Könyvtári gyakorlat - Déri Miklósné: Katalógushasználat az Egyetemi Könyvtárban

A LEÍRÓ KATALÓGUS HASZNÁLATA Az előző fejezetekben olyan sajátságokat vizsgáltunk, amelyek egyaránt érvényesek a leíró és a tárgyszókatalógusra. A továbbiakban külön foglalkozunk a két katalógus-féleséggel. A formanyomtatvány 1.4 kérdéscsoportjára kapott válaszok összegzéséből kitűnt, hogy a leíró katalógus használatának célja a megkérdezettek 95 százalékánál meghatározott munka keresése volt. Csak 5% kereste egy szerző összes művét. Egy mű összes kiadására senkinek sem volt szüksége, csupán azért írták fel ugyanannak a munkának több kiadását, hogy ha az egyik ki van kölcsönözve, a másikat megkaphassák. Azonban ilyenkor is csak azonos nyelvű kiadásokra volt szükség. Jackson a kollégiumi könyvtárak használatát vizsgálva ugyanilyen megállapításra jutott: egy hallgató kereste a szerző összes művét, a többiek mind egy meghatározott munkát kértek. A megfigyelés során gyűjtött tapasztalatok azt mutatták, hogy az olvasók másként használják a katalógust, mint a könyvtárosok. Nem megnéznek valamit, hanem böngésznek. Tehát, ha egy meghatározott munkát keresnek, ahelyett, hogy a megfelelő szerző neve alatt a cím szerinti betűrendben néznének rögtön utána a könyvnek, lapozgatni kezdenek a szerző munkáinak katalóguslapjai között. Bár ez utóbbi több időt vesz igénybe, sok hibaforrás kiküszöbölését is jelenti. E böngészésnek köszönhető továbbá, hogy egy könyv keresésekor rábukkannak a szerző egy másik könyvére, amelyik esetleg jobban megfelel nelkik. A KATALÓGUSLAPOK HASZNÁLATA TÉTEL-KERESÉSNÉL szolg. kat. olv. kat. ossz, szerzői rendszós főlap címrendszós főlap sorozati főlap szerzői melléklap címrendszós melléklap egyéb melléklap utaló analitikus felvétel 12 1 2 3 2 67 1 1 1 1 2 4 2 79 2 3 4 1 2 2 20 79 99 Táblázatunk csupán az eredményes (+) keresések adatait tünteti fel. Az adatok meghaladják a tétel-keresések számát, mert előfordult, hogy egy szerző összes műveinek keresésekor többféle katalóguslapot is használtak az olvasók. Az esetek 79 százalékában szerzői rendszós főfelvétel segítségével találták meg a munkát; a szolgálati katalógusban 60, az olvasóiban 85 százalékban. Miután a szolgálati katalógusban elsősorban a kutatók keresnek, mi is megállapíthatjuk — éppúgy mint Spalding — hogy a kutatók gyakrabban használják a melléklapokat. 13