AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Könyvtári elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A leíró katalogizálás tárgyai

ják ki. Az analitikus katalogizálás megjelenésében és egyre szélesebb körűvé válásában például nyilván igen jelentős szerepe volt annak, hogy a könyvtárosokat nyugtalanította, hogy katalógusuk egy-egy jelentősebb mü kiadásai között nem tüntette fel a gyűjtőkötetben megjelent kiadásokat. Ez mit sem változtat azonban azon, hogy a regisztrálásukra vonatkozó döntés — még ha a lökést ehhez egyedül a második és harmadik alapfeladat adta volna is meg — e kiadásokat menten elemi tárgyakká is teszi. A második és harmadik alapfeladat tehát csak közvetve, az első alapfeladat tágabb értelemben vett területének határaira gyakorolt hatása útján hathat saját határai kialakítására. De nem következik bevezető tételünkből az sem, hogy az elemi tárgyak meghatározása egyúttal meghatározza és elhatárolja a második és harmadik alapfeladat egyes egyedi tárgyait is. E tétel csak annyit mond, hogy a második és harmadik alapfeladat egyedi tárgyainak komponensei között nincsen olyan, amely ne lenne egyúttal elemi tárgy is. De hogy ezekből az elemi tárgyakból melyek tartoznak a második és harmadik alapfeladat egy bizonyos egyedi tárgyának komponensei közé és melyek nem, tehát, hogy melyek azok a kritériumok, amelyek egy elemi tárgyat a második ill. harmadik alapfeladat egy bizonyos összetett tárgyának részévé tesznek — ez olyan kérdés, amelyet az elemi tárgyak körének meghatározása természetesen nem dönt el, amelynek tisztázása még hátra van. Ide tartozik egy a harmadik alapfeladatra vonatkozó speciális kérdés megoldása: a katalogizálásnak vannak olyan elemi tárgyai, melyek nem hozhatók kapcsolatba egy bizonyos szerzővel, pontosabban egy őket létrehozó ill. elvégző egyénnel vagy testülettel, amelyek tehát nem tárgyai a harmadik alapfeladatnak — ezeknek az egyéb tárgyaktól való elhatárolását is el kell végeznünk. Feladatunk integráns része végül az érintkező egyedi összetett tárgyak közötti határ megvonása azokban az esetekben, amelyekben ez a határ elmosódó. Elmondottuk már, hogy a szokványos megfogalmazás szerint a második alapfeladat az ugyanazon műnek a könyvtárban megtalálható kiadásaira és variánsaira (fordításaira, átdolgozásaira, kivonataira stb.) vonatkozó elemi információ-egységeknek szervesen összefüggő összetett információ-egységekké való összetűzésében áll. E meghatározásban természetesen bennfoglaltatik, hogy az, összegyűjtésnek a mű valamennyi kiadására stb. ki kell terjednie — viszont láttuk, hogy az általánosan elfogadott gyakorlat kirekeszti belőle a nem különállóan megjelent kiadások zömét. A mű szó tehát a második alapfeladat tárgyainak a pontos megjelölésére éppen olyan alkalmatlan, mint az első alapfeladatéinak a megjelölésére (1. fent, 34. 1.). A mű szó jelentésének bizonytalansága egyes szerzőket arra indított, hogy e szót az „irodalmi egység" terminussal helyettesítsék, amelynek már nyilván tetszés szerinti jelentést adhatnának. E szerzők viszont mindmáig nem jutottak el odáig, hogy valamilyen definitív jelentéssel valóban fel is ruházzák ezt a bianco terminust. Már láttuk, hogy a második alapfeladat egyedi tárgyai ugyanúgy kétaspek52