AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Könyvtári elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A leíró katalogizálás tárgyai

tusúak, mint az első alapfeladatéi, a „könyvek". Anyagi oldaláról nézve a dolgot, a második alapfeladat alapján létrejövő egy-egy összetett információ-egységnek materiális objektumok csoportja a tárgya — azoknak a könyveknek a csoportja, amelyek egy bizonyos művet tartalmaznak; szellemi oldalról nézve viszont egyszerűen maga ez a .mű a tárgya, tehát egy immaterialis objektum. A tárgy materiális oldala itt kevésbé lép az előtérbe, mint az első alapfeladatnál; a második alapfeladat tárgyainak regisztrálása elvileg egyes elemi összetevőik anyagi jegyeinek mellőzésével olyan jegyek alatt történik, amelyek szellemi komponensüket hangsúlyozzák. A tárgy szellemi oldalának ez a nagyobb hangsúlya azonban odáig mégsem terjed, hogy a fizikai különállásnak azt a döntő szerepét, amit az első alapfeladat területén megállapítottunk, kiküszöbölhetné, s oda hathatna, hogy egy-egy műnek valóban minden kiadása, a nem különállóan megjelentek is, regisztrálásra kerüljenek a második alapfeladat keretében. Ennek útjában áll a tény, hogy a második és harmadik alapfeladat tárgyai csak az első alaptéladat elemi tárgyaiból tevődhetnek öszsze, s az utóbbiak körének határait sohasem léphetik át. Ebből viszont az következik, hogy ha pontosságra törekszünk, és nem csak megközelítőleg .akarjuk jelezni a második alapfeladat tartalmát, magvát, akkor nem indulhatunk ki e feladat tárgyának szellemi oldalából, a műből, hanem csakis materiális oldalából. Ezen az alapon meghatározva, a második alapfeladat egyedi tárgyai azoknak az elemi tárgyaknak a komplexumai, amelyek egy bizonyos szöveg (vagy más könyv-tartalom) ős-formáját, átdolgozásait, kivonatait, szemelvényeit, valamint ezek valamennyijének a fordításait foglalják magukban, — tekintet nélkül arra, hogy az ős-szöveghez járulnak-e reá vonatkozó kísérő szövegek vagy sem, mindaddig, amíg ez az ős-szöveg Ш. annak átdolgozása, fordítása, kivonata vagy része marad az elemi tárgy tartalmának kiemelkedő központi része. A második alapfeladat maga tehát ezekről az egyedi tárgyakról való hatékony, vagyis egy-egy "tárgy valamennyi tagját egységesített jegyek alatt összegyűjtő információ-nyújtásban áll. Ebből a meghatározásból az következik, hogy a második alapfeladat egyedi tárgyai között az összetettség foka szempontjából óriási különbségek vannak — egyes tárgyaknál a fenti definícióban felsorolt komponens-fajták (eredeti, kommentált eredeti, átdolgozott, stb. szöveg, és mindezek különböző nyelvű fordításai) mindegyike megtalálható több-kevesebb változatban, másoknál csak egyetlen egy, s — a második alapfeladat tárgyai fogalmának kiterjesztő interpretációja alapján (1. fent, 19—20. 1.) — ez is csak egyetlen dokumentummal képviselve. A második alapfeladat tárgyainak ez a meghatározása további kifejtésre szorul: szemügyre kell vennünk a felsorolt komponens-fajták közül azokat,, amelyeknél a két szomszédos egyedi tárgy közötti választóvonal elmosódhatik. 53