AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Könyvtári elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A leíró katalogizálás tárgyai

eljárásra készteti tehát a címleírót. Ez a forrása az analitikus katalogizálásnak, amelyről más összefüggésben lesz szó. Egyébként az elmondottak arra is rávilágítanak, hogy az elemi tárgyak összefoglaló megjelölésére a mű szó — amelyet pedig nem egy szabályzat használ ilyen értelemben

13 — teljesen alkalmatlan. Ezt az alkalmatlanságát még fokozza valamelyest, hogy e tárgyak közt számos olyan van, amely nem fér vagy nem illik bele a mű fogalmába. Ezzel eljutottunk az első alapfeladat szokványos definíciójában az alapfeladat tárgyát megjelölő könyv szó interpretációjának végére. Kiderült, hogy a hagyományos definíció, amely a könyvtárban meglevő egyes könyvekről adott hatékony felvilágosítást jelöli meg a katalógus első alapfeladataként, slogan-szerű tömörséggel inkább csak jelez, mint meghatároz egy összetett és bonyolult tényállást; Ennek megfelelően összetett és bonyolult a meghatározásban szereplő és az első alapfeladat tárgyait megjelölő könyv szó valóságos jelentése is, amelyre a fentiek során fény derült. Minden bonyolultsága mellett ez az itt kifejtett jelentés mégis az uralkodó szakmai felfogásnak megfelelő keretek között marad — azt hiszem, nyugodtan elmondhatjuk, hogy nem lépi túl a Párizsi Tervezet által emlegetett „hasonló jellegű könyvtári anyag" ködbe vesző korlátait s e Tervezet intencióit. Természetesen elengedhetetlen, hogy aki a könyv szót a fenti kibővített tartalommal használja, ezt mindig explicite kifejezésre is juttassa. Az alábbiakban olyankor, amikor hangsúlyozni kívánjuk, hogy a könyvszót e speciális jelentéssel, tehát az első alapfeladat fent részletezett különböző tárgyainak megjelölésére használjuk, mindig idézőjelbe fogjuk azt tenni, sőt amikor különösen fontosnak érezzük minden félreértés lehetőségének a kizárását inkább a katalogizálás elsőrendű elemi tárgya terminust fogjuk használni. Az ,,elemi" jelző itt, mint az előzőkben is, a második és harmadik alapfeladat összetett egyedi tárgyaitól való megkülönböztetés célját szolgálja; az „elsőrendű" jelzőre viszont azért van szükség, mert, mint meg fogjuk látni, az elemi tárgyaknak vannak az eddig számbavettektől különböző további fajtái is. Említsük még meg, hogy kézenfekvőnek látszanék itt a „bibliográfiai egység" terminusának használata, amely már eléggé elterjedt, még pedig — bár jelentésének pontos kifejtését célzó kísérlettel a magam részéről még sehol sem találkoztam — általában nagyjából a fentiekben elmondottaknak megfelelő jelentéssel. Mégis lemondunk e terminus használatáról, mert annak eddigi jelentését mindig az a feltevés színezte, hogy az első alapfeladat területéhez tartozó tárgyak a fentiekben meghatározott elsőrendű elemi tárgyakra szorítkoznak. Miután ez a feltevés 13 Ez még a legfrissebb fejleményekre is áll, — vö. az amerikai code-revjzlós tervezetnek S. Lubetzky és C. S. Spalding állal szerkesztett és, I960, márciusában ül. 1964. augusztusában publikált változatait (1.: 4. és 16. jegyzet). Mindkettőnek már az 1. §-a elköveti a fent-említett pontatlanságot. 34