AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Könyvtári elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A leíró katalogizálás tárgyai

elhibázott, a bibliográfiai egység terminusát csak az eddig megszokottól eltérő konnotációval használhatnók, ami zavart kelthetne. E fejezet lezárásául vessünk egy pillantást az elsőrendű elemi tárgyak területén felvetődő szabályalkotási feladatokra. Az alapvető kérdésben, hogy ti. a címleírónak minden egyes eléje kerülő elsőrendű elemi tárgyat külön regisztrálnia kell a katalógusban, a katalogizálás autonóm tárgyaként kell kezelnie, nincsen véleménykülönbség; viszont ezt a szabályzatok általában nem juttatják eléggé világosan kifejezésre. Az antológiákra vonatkozó szokványos rendelkezés betűje például annyit jelent, hogy fenti példánk tíz novellát tartalmazó antológiáját egyformán keh kezelni, akár egy kötetben, akár tízben jelent meg, vagyis az egyes novellák külön regisztrálását az utóbbi esetben sem engedi meg. E szabály nyilván nem juttatja kifejezésre a szabályalkotó valóságos intencióját, vagyis fogalmazásában elhibázott. A hiba elkövetése arra vezethető vissza, hogy a szabályzatok teljesen negligálják a fizikai különállás momentumának azt a mai gyakorlatban ténylegesen játszott döntő szerepét, amelyre az előzőkben rámutattunk. Ezzel rokon természetű hibájuk, hogy azt sem juttatják explicite kifejezésre, hogy ugyanaz a daraib gyakran a katalogizálás két vagy több különböző elemi tárgyát egyesíti magában. így például beszélnek külön a könyvek katalogizálásának a módjáról és külön a sorozatokéról, anélkül, hogy említenék, hogy az utóbbi eljárás általában csak az előbbivel együttesen kerül alkalmazásra ugyanannak a darabnak a feldolgozása során, s hogy nem elegendő, ha e darabot egyedül az egyik vagy a másik módon katalogizáljuk. Mindez egyáltalában nincsen rendjén — a szabályzat legyen artikulált, és ne feltételezze, hogy az, akihez szól, úgyis tudja, hogy mit kell tennie. Ezt nemcsak logikai szempontból kell megkövetelni, hanem a gyakorlat érdekében is — minden vétség ez ellen az elv ellen a gyakorlatban bosszulja meg magát. Egy további hiba, hogy az ugyanazon darabban egyesülő két elsőrendű elemi tárgy közül az átfogóbbnak, a keret-tárgynak, a katalogizálására vonatkozó rendelkezéseket a legtöbb szabályzat olyan terminusokra alapozza, amelyeknek jelentése tisztázatlan. így például úgy beszélnek a sorozatok és gyűjtemények katalogizálásának módjáról, mintha nem volna nagymértékben homályos, hogy hol végződik a sorozat, és hol kezdődik a gyűjtemény, s még inkább, hogjy hol van a határ közöttük és a többkötetes mű között, amelyet már csak mint egyetlen tárgyat kell regisztrálni. Más esetekben az ilyesfajta terminusok használatát azért kell elhibázottnak minősíteni, mert egy kalap alá vesz címleírásilag élesen különböző tényállásokat. Az ALA-szabályzat ,,

collection" címszó alatt együtt tárgyalja az egykötetes lírai antológiát és a Muratori-féle gyűjteményt, mit sem törődve azzal, hogy az előbbi a katalogizálásnak csak szimpla elemi tárgya, az utóbbinak viszont majdnem minden kötete legr alább kettős elsőrendű elemi tárgy. 3* 35