AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Könyvtári elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A leíró katalogizálás tárgyai

jellegű könyvtári anyagot is magában foglalja"? Első feladatunk annak a megvizsgálása, hogy mit foglal magában a „könyv" szónak ez a hátköznapitól eltérő jelentése. A bevezetőben elmondottaknak megfelelően a könyv szó e jelentése magában foglalja egyrészt az alapvető katalogizálást végző címleíró kezébe kerülő füzetet, brosúrát, aprónyomtatványt, másrészt pedig minden folyóiratot, sorozatot és gyűjteményt is. Viszont leszűkíti a szó közönséges jelentését azzal, hogy kirekeszti belőle egyrészt azokat a könyvformájú nyomdatermékeket, amelyek nem az írott nyelvet használják a kifejezés eszközéül, másrészt mindazokat a könyveket, amelyeket valamilyen okból az alapvető címleírásnál alaposabb, részletesebb módon, „bibliográfiai eljárással" kívánunk leírni. Már ebből is két fontos dolog derül ki. Az egyik az, hogy itt a könyv szót olyan jelentéssel használjuk, amelyben a hangsúly a köznapi nyelv könyv szava által megjelölt kétarcú — részben anyagi, részben szellemi — jelenségnek az anyagi oldalára esik. A másik, hogy ennek ellenére a könyv az itt használt értelemben nem mindig esik egybe a fizikai darabbal. Az világos, hogy a köznapi szóhasználat szerint minden könyvnek fizikailag különálló darabnak kell lennie, de viszont vannak olyan könyvek, amelyek több ilyen darabból tevődnek össze. Ilyenek egyrészt a folyóirat-évfolyamok, a füzetes kiadványok (Lieferungswerke), a többkötetes művek, másrészt pedig a többek együttműködéséből megszületett többkötetes gyűjteményes művek, a sorozatok, a folyóiratok és az egyéb periodikumok. Az utóbbiak egy részénél a több különálló fizikai darabból összetevődő egység jelensége két különböző szinten ismétlődik: több füzetből tevődik össze a köznapi értelemben vett könyv: az évfolyam — és évfolyamokból tevődik össze a címleírás átfogóbb könyv-egysége: a teljes periodikum. Az első csoportba tartozó kiadványok egyes darabjait a kiadó egyáltalában nem szánja különálló egységeknek, s csak technikai, üzleti, vagy a kiadvány jellegében és céljában rejlő okokból ad nekik fizikai különállást — ezeknél tehát a kiadói egység, a kiadói darab is több fizikai darabból áll. Az utóbbiba tartozók rész-darabjainak viszont két ellentétes aspektusa van: egyrészt egy bizonyos közbülső fokon önmagukban is befejezett egészek, címleírásilag regisztrálandó kiadói egységek, másrészt csupán egy átfogóbb egésznek, egy címleírásilag egységnek tekintett könyvnek a részei., Az összetartozást mindkét kategóriánál félreérthetetlen materiális formák juttatják kifejezésre: azonos anyagi jegyek, sorszámozás, stb.; a füzetes kiadványoknál ezekhez még az egyes darabok egy bizonyos csonkasága is járul (címlap hiánya, átfutó lapszámozás). 6 Vö. a Párizsi Tervezet 1. §-аоак jegyzetét (= Report, International Conference an Cataloguing Principles. Paris, 9th—18th October, 1961. London, 1963. 91. 1.) 21