AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)
Könyvtári elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A leíró katalogizálás tárgyai
Az ezzel kapcsolatos problémák megoldása azonban az irodalom- és tudománytörténetre és a bibliográfiára tartozik, a címleíró egyszerűen átveszi az ezek által szállított adatokat, s ha ezek kétesek, akkor regisztrálja a kételyt, ill. a különböző posszibilis feltevéseket. A meglepő problémátlanság oka az, hogy a címleíró ebben a vonatkozásban is elsősorban az anyagi objektumot látja a könyvben, és ezt regisztrálja — hacsak az irodalomtörténet és a bibliográfia nem javallják ennek az ellenkezőjét,, simán elfogadja a könyvnek a szerzőségre vonatkozó állítását. Egy másik kérdés, ami a szerzőséggel kapcsolatban elég sok nehézséget okoz a címleírónak, a szerzői teljesítmény elhatárolása másfajta. teljesítményektől, pl. a szerkesztőitől. Ez a probléma azonban csak a főbejegyzés címfejének a megválasztásánál okoz gondot — a harmadik alapfeladat tárgyainak elhatárolásánál fel sem merül. Az általános gyakorlat, mindazokat az elemi tárgyakat, amelyeket a katalógus egy bizonyos egyén neve alatt regisztrál, teljesen egyértelműen a harmadik alapfeladat megfelelő tárgyának komponenseként kezeli, föltétlenül beiktatja a katalógusba az illető egyén egységesített névformája alatt — akár fő-, akár mellékbejegyzés regisztrálja a szóbanforgó elemi tárgyat. Az oeuvre fogalma tehát rendkívül egyszerű a má számunkra. Akár egy bizonyos egyén könyvével van dolgunk, akár valami csekélyeibb írásával, vagy pláne csak valamilyen egyáltalában nem szerzői — pl. fordítói vagy sajtó alá rendezői, sőt rendelet-kibocsátói vagy mecénási teljesítményével — ha egyszer ez az írás vagy teljesítmény szerepel az elemi tárgyak között az: illető neve alatt, akkor már a harmadik alapfeladat megfelelő egyedi tárgyának is részévé válik. Ebből viszont az következik, hogy a harmadik alapfeladat valójában nem a szerzői oeuvre-ről való információ-adásban áll, hanem a katalógusban szereplő egyének minden fajta, egészen heterogén természetű, különböző irányú tevékenységeiről való információ-adásban. Ugyanazon egyén oeuvre-jének a határai így a különböző könyvtárak katalógusaiban hol szűkebbek, hol tágabbak, aszerint, hogy az illető könyvtárak milyen messzire mennek el a másod- és harmadrendű elemi tárgyak figyelembe vétele terén. Mindez persze azt is jelenti, hogy a szerző szó használata a harmadik alapfeladat meghatározását eleve pontatlanná teszi. Ennél az alapfeladatnál is ugyanaz a helyzet tehát, mint az első kettőnél: a feladat szokványos definíciója éppen csak megközelítően jelzi a feladat leglényegesebb vonását, természetét, de igen távol van attól, hogy annak teljes terjedelmét kifejezésre juttassa, határait az elérhető pontossággal kijelölje. Végül említsük meg, hogy azok a fentebb megbeszélt esetek, amelyekben a második alapfeladat két egyedi tárgya között az átmenet úgyszólván észrevétlen s ezért a kettő közötti cezúra helye problematikus,. általában a harmadik alapfeladat egyedi tárgyai határainak a kijelölésénél is nehézséget okoznak. 57
