AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Könyvtári elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A leíró katalogizálás tárgyai

Hogyan állunk ugyanezekkel a problémákkal a testületi szerzőség vonatkozásában? Hogy mit tekintsen a címleíró testületnek, az általában éppoly kevéssé okoz gyakorlati problémát, mint az egyéni szerző fogalma. Minden akár állandó, akár alkalmi szervezet vagy egyesülés, amelynek valami köze van egy elsőrendű elemi tárgy létrejöttéhez, s amelynek címleírásban használható neve van — a címleíró számára testület. Nem ilyen egyszerű a testületi szerző fogalmának kérdése.

19 Testületi szerzőnek bizonyos meghatározott kiadvány-fajták közreadó testületét szokás nevezni, ama fikció alapján, hogy e kiadvány-fajták tartalmát ez a testület produkálja, s így alapjában véve az egyéni szerzőével azonos funkciót lát el. Ugyanezen az alapon a szóbanforgó kiadvány-fajtákat a testületi szerző alatt szokás katalogizálni, pontosabban főbejegyzésüket a testület neve alá szokás állítani. A testületi szerző terminusának pontos jelentését tehát azoknak a kiadvány-fajtáknak a köre határozza meg, amelyeknél a katalogizálásnak ez a módja kerül alkalmazásra. A logikai sorrend ezek szerint nem az, hogy meghatározzák a testületi szerző fogalmát, s ebből vezetik le a testület alatt katalogizálandó kiadványok körének elhatárolását — hanem éppen megfordítva: e kiadványok körének elhatárolásából kell levezetni a testületi szerző fogalmát. Ezért a tesrtületi szerző és a testületi oeuvre fogalmait nem is lehet egymástól elkülönítve tárgyalni. A testület alatt katalogizálandó kiadványok körét azonban minden szabályzat másképpen, s emellett általában homályosan és hézagosan határolja el. így a testületi szerző és a testületi oeuvre fogalmainak annyi jelentése van, ahányféleképpen a különböző szabályzatok az említett kört elhatárolják, s e jelentések mind többé-kevésbé elmosódóak. Ez a rendkívül sajnálatos helyzet azonban a harmadik alapfeladat szempontjából nem okoz nehézséget, A tesületi szerzőről is áll az, amit az egyéni szerzőről mondottunk: a harmadik alapfeladat a testület egész tevékenységét felöleli, akár szerzőinek minősítjük ezt a tevékenységet, akár kompilátorinak, szerkesztőinek, sponsorinak stb. A testületnek minden olyan kiadványa vagy tevékenysége, amely mint elemi tárgy a testület neve alatt is kapott akár fő- vagy mellékbejegyzést, akár utalást, komponense lesz a testületi oeuvre-nek, mint a harmadik alapfeladat egyedi tárgyának. A testületi szerző terminus tehát semmivel sem meg19 Jól dokumentálja a címleírás logikai megalapozásának a kezdetlegességét, hogy a legújabb kodifikációs kísérlet, az amerikai code-tervezet első fejezetének 16. jegyzetünkben idézett legújabb verziója, a fent mondottakkiail homlokegyenest ellentétben a testület fogalmát meghatározza, a testületi szerzőét viszont nem: seholsem adja ama kiadványok körének az elhatárolását, amelyeknek közreadó testületét testületi szerzőként kívánja kezeltetni. Az egyéni szerző felé elhatárolja ugyan ezt a kört, a címrendszó felé azonban teljesen nyitva hagyja a határt — vagyis a testületi szerző círnleírási fogalma legtfontoisabb pontjának a tisztázására még csak kísérletet sem tesz. 58