AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Könyvtári elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A leíró katalogizálás tárgyai

Kétségtelenül fontos, hogy ezeket a logikai és terminológiai pongyolaságokat is kiküszöböljük szabályzatainkból. Mert igaz ugyan, hogy az esetek zömében a címleíró a hagyományos s többnyire a szabályzatot megelőző időkre visszanyúló gyakorlatra támaszkodva a félig értelmetlen szabály ellenére is helyesen fog eljárni — viszont az is igaz, hogy ilyenkor a szabályzat teljesen fölöslegesnek, sőt haszontalannak bizonyul. A szabályzatnak nem az a dolga, hogy az amúgy is evidens esetekre adjon instrukciókat az amúgy is tájékozott címleírónak. A pongyola szabály éppen ott mond csődöt, ahol valóban szükség lenne az útmutatásra — az átmeneti formákkal, a bizonytalan határesetekkel szemben, és a kezdő címleíró kezében. Az utóbb említett pongyolaságok kiküszöbölésének egyik módja a szokványos terminológia revíziója lehetne. Ennek a megszokott ,,sorozat", „gyűjtemény", „gyűjtőmű", „periodikum" szavak jelentésének optimálisan pontos meghatározásán kívül még meg is kellene rostálnia, másrészt pedig ki kellene egészítenie ezt a terminológiát úgy, hogy az simuljon a címleírás valóságos igényeihez, s csak címleírásilag releváns különbségekre, de ezeknek aztán mindegyikére alkalmazzon különböző terminusokat. A két szempont, az elihatárolások hézagtalan élessége és címleírási relevainciája szempontjainak összeegyeztetése persze nem sikerülhet mindig maradéktalanul. Azokon a pontokon, ahol a két szempont ütközik, a típus-fogalmakra alapozott szabályoknak is szükségszerűen hézagosaknak kell maradniuk. Ez azonban nem menti fel a szabályalkotót az alól a kötelezettség alól, hogy annyira precíz szabályokat alkosson, amennyire ezt az említett nehézségek megengedik. Fel kell azonban vetni a kérdést, hogy az említett út nem túlságosan vesződséges és körülményes-e, s hogy nem lenne-e egyszerűbb, ha a kiadvány-tipológia kidolgozásának közbenső lépését mellőzve, a kettős elsőrendű elemi tárgyakra vonatkozó szabályokat egyenesen a szóbanforgó kiadványok anyagi—formai sajátságaira, s ezek között is elsősorban anyagi jegyeikre támaszkodva szerkesztenők meg. Valahogyan a következőképpen ; Több kiadói darabból álló elsőrendű elemi tárgyak minden olyan darabját, amely e tárgy minden egyes darabjával közös, saját anyagi jegyei mellett még egy másik, csak a kiadói darabra vonatkozó anyagi jegygarnitúrát is visel, a katalogizálás kettős tárgyának kell tekintem és mindkét fajta anyagi jegyei alatt regisztrálni kell. Ebben a vonatkozásban az anyagi jegyek terminusának az általánosnál (1. fent, 5. jegyz.) tágabb jelentést kell adni, amennyiben a csak a darabra vonatkozó szerző

14 vagy cím önmagukban is mindig, a csak a darabra vonatkozó alcím pedig bizonyos feltételek mellett már elégséges saját anyagi jegy garnitúrának tekintendő, amely a darab külön regisztrálását involválja. n A figyelembe veendő szerzők számát itt célszerűnek, látszik háromról kettőre redukálni. 3G