AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)
Könyvtári elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A leíró katalogizálás tárgyai
ban — a nagy könyvtárak katalógusainak többsége eleget tesz neki. Ellentétben Jolleyval 9 , ezt a többségi gyakorlatot egészségesnek tartom. Még egy kis kitérés! Említsük meg, hogy a feladatok, és az eszközök közötti teljes korreláció is megteremthető lenne — a feladatok átfogalmazása útján. Az első alapfeladatot úgy is meghatározhatnék, mint annak a katalógus-használónak a kielégítését, aki egy bizonyos könyvet annak anyagi jegyeire hivatkozva keres. Ez egyúttal azt jelentené, hogy annak a kiszolgálása, aki ugyanazt az adott könyvet keresi ugyan, de ezt nem a könyv anyagi, hanem a benne levő mű egységesített jegyeire támaszkodva teszi, már a katalógus második ill. harmadik alapfeladatára tartozik. E két utóbbi alapfeladat a megfelelő átfogalmazásban ugyanis annak a katalógus-használónak a kiszolgálásában állna, aki egységesített jegyek alapján keres nemcsak egy művet vagy oeuvre-t, hanem egy adott könyvet is. Vagyis ez a megfogalmazás a feladatokat nem tárgyaik természete, lényegi különbségei alapján határolná el egymástól és határozná meg, hanem a megkülönböztető jegyeknek a különböző kategóriái alapján, amelyekre támaszkodva a katalógus-használók e tárgyakat a katalógusban kereshetik; más szóval, nem a katalógus-használók szükségletei, hanem magatartása, a katalógus oldaláról nézve pedig annak a módszernek az alapján, amely az e magatartásnak megfelelő katalógus-bejegyzést produkálja. A címleírás elméletében a feladatok elhatárolása és a tárgyak osztályozása e két szempontjának, úgy gondolom, egyforma létjogosultsága van. A megszokottól eltérő, itt felvetett szempontú elhatárolásnak az az előnye, hogy a feladatoknak és az ellátásukra szolgáló eszközöknek korrelációját eredményezi. Ez az elméletnek, a katalogizálás feladatai meghatározásának és tárgyai rendszertanának a szempontjából számottevő előny a feladatok elhatárolásának e módját nézetem szerint elvileg egyenrangúvá teszi a megszokott móddal. Viszont éppen az utóbbi megszokottságának a ténye mégis ennek a javára billenti a mérleget — a rendszerezés két egyenrangú szempontja közül kétségtelenül a már meghonosodottat illeti meg az elsőbbség. Ennek a megállapításával a feladatok elhatárolása itt felvetett új módjának a kérdését le is zárhatjuk. Láttuk, hogy az egyes alapfeladatok tárgyainak és a különböző formai jegyeknek a koordinációja gyakorlatilag nem egyértelmű, nem kizárólagos. S ezt még kiegészíthetjük azzal a megjegyzéssel, hogy nem is igen állapítható meg, hogy ténylegesen a formai jegyek melyik kategóriája alatti bejegyzések segítik céljához az egyik vagy a másik alapfeladat tárgyát kereső olvasók többségét. Ennek ellenére az egyes feladatoknak és formai jegyeknek az az összetartozása, amelyet a fent elmondottak indikálnak, mégis fennáll abban az értelemben, hogy szük9 Vö. Jolley, L.: The principles of cataloguing. London, 1960, Crosby Lockwood. 11. 1. t В
