AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Könyvtári elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A leíró katalogizálás tárgyai

ká csak akkor válnak, ha a fizikai különállás anyagi—formai kritériumával is rendelkeznek.

7 A döntés afölött, hogy e részek megkapják-e az autonóm tárgy státusát, egy anyagi—formai kritériumtól függ tehát, s ennek következtében ugyanazon mű, ugyanazon szellemi objektum, különböző kiadásai egészen következetlen módon hol szerepelnek a katalógusban, hol nem. Ugyanezt látjuk azoknak a műveknek az esetében, amelyek hol különállóan, hol egy vegyes tartalmú kötetbe foglalva kerülnek kiadásra — a külön kötetben kiadott Bánk bán autonóm tárgy; a Katona összes műveit tartalmazó kötetben foglalt kiadása viszont nem az. Rendben levőnek tekinthetjük a dolgoknak ezt az állapotát? Világos, hogy a katalógushasználók a könyveket általában tartalmukért keresik, s így az látszanék természetesnek, hogy tartalmuké, szellemi komponensüké legyen a döntő szó annak meghatározásában, hogy a katalógusnak milyen információkat kell nyújtania, más szóval a katalogizálás tárgyainak elhatárolásában — nem pedig anyagi sajátságaiké. Hogyan lehetséges hát, hogy a katalogizálási gyakorlat mégis döntő szerepet ad az anyagi különállás momentumának? Ez a kérdés egy generálás jelentőségű elvi ршЬйета része — hogy választ adhassunk rá, e probléma egészét kell szemügyre vennünk. E probléma az, hogy a leíró katalogizálásnak tulajdonképpen mi a tárgya, miről nyújt információt: szellemi objektumokról, vagy anyagiakról, vagy mind я kettőről, — saz utóbbi esetben, hogy a kettőről való inf'Ormiáció-nyújtás hogyan viszonylik egymáshoz? 7 Ez az oka annak, hogy az analitikus katalogizálás, nem sorolható a kettős elemi tárgyak itt megbeszélt 'kategóriájába — annak ellenére, hogy ennél is egyetlen darab a katalogizálás két elemi tárgyát egyesíti: egy keret-kiadványt és ennek külön katalogizált részét. A kettős elemi tárgy fent megbeszélt kategóriájánál, mint mondottuk, az egész mindig több darabból áll, a rész pedig fizikailag különálló darab: az analitikus katalogizálásnál viszont a résznek ez a fizikai különállása hiányzik. Ez a különbség az analitikusan katalogizált tárgyat az elemi tárgyak egy másik, később tárgyalandó csoportjába utasítja. Speciális és nagymúltú variánsa az analitikus katalogizálásnaik a külön belső címlappal rendelkező, de más művekkel egybenyomtatott mü külön regisztrálása. Ennél az átmeneti formánál a fizikai darab egyes, tartalmilag különálló részei külön komplett belső címlappal rendelkeznek, amely csak e részek saját anyagi jegyeit viseli. Korai besorolását a katalogizálás autonóm tárgyai közé ez a különleges könyvkiadási forrna átmeneti jellegének köszönhette — a teljes címlapot a könyvtáros általában a különálló fizikai darab velejárójának tudta, s így ha egy kötet belsejében találkozott vele, az ott is a különálló fizikai darabnak kijáró viselkedést váltotta ki belőle Teljesen indokoltan persze, hiszen az olvasónál is feltételezhető ugyanez a reakció. Jegyezzük itt még meg, hogy a feolligátum jelensége természetesen egyáltalában nem rokon a belső címlap esetével, és nem is tartozik témánk körébe. A kolligátum minden egyes darabja teljesen külön „könyv", és az egybekötöttség ténye címleírásilag irreleváns — legfeljebb egy nem a szorosan vett címleíráshoz tartozó megjegyzést involvál, de az is elég, ha a jelzetben jut kifejezésre. 23