AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Könyvtári elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A leíró katalogizálás tárgyai

szabjuk. Ezek a dokumentumok, a teljes katalogizálásra méltatott röplaptól a százkötetes folyóiratsorozatig, adják a könyvtári katalogizálás tárgyainak zömét. A következőkben már csak ezekről lesz szó. ELEMI ÉS ÖSSZETETT TÁRGYAK Az eddigiekben a „katalogizálás tárgya" terminusát három különböző, fokozatosan szűkülő jelentéssel használtuk. Az első jelentés szerint a katalogizálásnak tárgya minden olyan tény, amiről a leíró katalógus információt nyújt, A második jelentés az alárendelt tárgyak kizárásával leszűkítette a terminus tartalmát a katalogizálás ún. autonóm tárgyaira. A harmadik jelentés kizárta az autonóm tárgyak közül azokat, amelyek csak speciális könyvtári anyagoknál fordulnak elő, s ezzel leszűkítette a terminus tartalmát az alapvető katalogizálás autonóm tárgyaira. Most térjünk rá centrális témánkra, annak a megvizsgálására, hogy az alapvető katalogizálás alá eső dokumentumok, amelyekről eddig még csak mint a katalogizálás tárgyainak homogén és egysíkú tömegéről beszéltünk, közelebbről milyen képet mutatnak. Meg fogjuk látni, hogy „az alapvető katalogizálás alá eső dokumentumok" szimplexnek tűnő terminusa .mögött szinte kaleidoszkópikus változatosságú és emellett sokoldalú objektumok rejtőznek, melyeknek számos különböző aspektusáról katalógusunkban külön információkat akarunk nyújtani, s amelyek cinnek következtében a katalogizálásnak több különböző autonóm tárgyát egyesíthetik magukban. E soron következő feladatunk elvégzése során a „katalogizálás tárgya" terminusa már nem fog új jelentést kapni — e feladat egyszerűen abban áll, hogy közelebbről szemügyre vegyük az alapvető katalogizálás autonóm tárgyait, e tárgyak sokféleségét, tagozódását különböző csoportokra és fajtákra, és megpróbáljunk valami rendet vinni e sokféleségbe. E tárgyak körének, e kör határainak megállapítását illetőleg az egyedi könyvtár nem dönthet olyan szuverén módon, mint a bibliográfiai és az egyszerűsített címleírás határainak kérdésében —• ennek útjában állnak a címleírási szabályzatok. Abszolút, általános érvényű tételeket ugyan ezek sem mindig állíthatnak fel, különösen a kisebb jelentőségű kérdéseket illetőleg nem. A fontosabb pontok egy részére vonatkozólag viszont már eléggé határozott többségi álláspontok alakultak ki, s ott is, ahol ez még nem történt meg, részben kibontakozóban vannak az egyöntetűség felé tartó fejlődés körvonalai. Azokon a pontokon pedig, ahol még nem jutottunk ennyire, ott annak a nuegvizsjgálása lesz a feladatunk, 'hogy a katalógus ma adott funkciói és szerkezete milyen fejlődést mutatnak kívánatosnak. Feladatunk tehát a jelenlegi címleírási gyakorlat tényleges tárgy-választásainak a számbavétele és rendszerbé-foglalása — de emellett, ahol ez szükséges, az ennek a gyakorlatnak a kikerekítésére, továbbfejlesztésére irányuló javaslattétel is. IG