AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Könyvtári elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A leíró katalogizálás tárgyai

damentális rendszerét az alapvető katalogizálás alá eső nyomtatványok szempontjából és számára dolgozza ki, a speciális anyagok számára pedig csak kiegészítő szabályzatokat szerkeszt — jól alkalmazkodik a gyakorlat szükségleteihez. Ez viszont egyúttal azt is jelenti, hogy témánknak az aliapvető címleírás területére való korlátozása is jogosult. Jogosult e terület külön elméleti vizsgálata azért, mert még ma is vitathatatlanul ez a messze legfontosabb részterülete a címleírásnak, s mert e terület alapvető problémáinak megoldása egyúttal a speciális területek problémáinak zömét is megoldja, Másrészről azt, hogy az alábbiakban a speciális részterületeket kizárjuk vizsgálatainkból, az igazolja, hogy e területek helyi problémáinak a szemügyreviótele és az eltérések regisztrálása nagyon hosszadalmas lenne, emellett jórészt csak vicinális jelentőségű eredményekre vezetne s így a címleírók zöme számára nem bírna érdekkel —• szóval igen kevéssé lenne gyümölcsöző. Félreértések elkerülése végett talán nem fölösleges kifejezetten hangsúlyozni, hogy a folyóiratok, az egyéb periodikumok és a sorozatok témánk határain belül fekszenek. Ez természetes, hiszen a könyvtári anyagok három kizárt kategóriájának egyikéhez sem tartoznak: előállításuk nyomdai vagy ezzel rokon úton történik, a közlés eszközéül az írott .nyelvet használják, s fontosság tekintetében semmivel sem mamáidnak el a szűkebb értelemben vett könyvek mögött. Hogy mégis szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy mondanivalóink reájuk is vonatkoznak, annak az az oka, hogy sok szabályzat külön fejezeteit szentel nekik, éppúgy mint pl. a térképeknek vagy a zeneműveknek, s ez azt a benyomást keltheti, hogy itt is „speciális" könyvtári anyagról van szó. Ezeket a külön fejezeteket azonban csak a címleírás ill. a szabályzatszerkesztés technikai szempontjai hívják életre. A szóbanforgó kiadványfajták hosszú időre széthúzott, folyamatos megjelenése ugyanis számos olyan, a szűkebb értelemben vett könyveknél elő nem forduló formai sajátosság forrása, amelyeket címleírásuknak tükröznie kell, s amelyek különleges rendelkezéseket követelnek. Ezeket a különleges rendelkezéseket gyűjtik össze a szabályzatok fentemlített külön fejezetei; e rendelkezések zöme a címleírás szűkebb értelemben vett leíró részére vonatkozik, de akad közöttük a címfejre vonatkozó is — például a változó című periodikumok mindenkori címe alatti katalogizálásának egyre inkább tért hódító szabálya. Az így létrejövő külön fejezetek azonban mit sem változtatnak azon,. hogy annak, amit fent alapvető katalogizálásnak neveztünk, éppen ezek a kiadványfajták képezik az egyik legfontosabb részterületét, hogy az alapvető katalogizálási szabályzatoknak integráns részét képezik a reájuk vonatkozó szabályok, s hogy az alapvető katalogizálás általános elveit,, elméleti kérdéseit nem lehet ezeket a kiadványfajt;ákat figyelmen kívül hagyva tárgyalni. A fentiekben elhatároltuk a könyvtárakban gyűjtött dokumentumoknak azokat a fajtáit, amelyekre az alapvető katalogizálási szabályokat rá15-