AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Módszertani kérdések - Domanovszky Ákos: A leíró katalógus alapfeladatai

5. amelyek az egészet és önállóan megjelent részeit, szemelvényeit, kivonatát, ill. ezek fordításait tartalmazzák; 6. Az 1—5- pontok rendelkezései nemcsak az önállóan megjelent könyvekre vonatkoznak, hanem a más művekkel, illetve szövegekkel egyetlen könyvvé, bibliográfiai egységgé egybeolvasztva kiadott minden olyan műre, ill. szövegre is, amelyet függetlenül az őt magában foglaló könyv formai jegyeitől, a szabályzat saját formai jegyei alatt is fellelhetővé akar tenni a katalógusban. A téma lezárásául még választ kell adnunk arra a kérdésre, hogy az elmondottak alapján hogyan alakul a mü szó szerepe a címleírás terminológiájában. Semmi akadálya sincs annak, hogy ezta szót a szokásos elmosódó jelentéssel megtartsuk, ha világosan leszögezzük, hogy a második funkcióról beszélve egy második jelentést adunk neki: ilyenkor mű alatt a fenti taxatív felsorolás kcnyvcsaládjainak a tagjai közötti összekötő kapcsot, tartalmuknak azt a közös tényezőjét értjük, amely a családba tartozó könyveket az olvasók részére kisebbnagyobb mértékben felcserélhetővé teszi. Ebben a vonatkozásban tehát műről már elvileg is csak olyankor beszélhetünk, ha vagy azonos szöveg ölt több különböző kiadásban, könyvben, anyagi alakot, vagy pedig több olyan könyvvel állunk szemben, amelyek eredetét és tartalmát tekintve is rokon szöveget tartalmaznak, —gyakorlatilag pedig csak olyankor van értelme e terminus használatának, ha e különböző kiadásokon különböző formai jegyek szerepelnek. Világos, hogy a mü szó e jelentésének semmi köze sincsen a köznapi szóhasználat mű-fogalmához, — viszont kétségtelen, hogy a terminus a második funkció vonatkozásában csak ezzel az átgyúrt tartalommal használható, miután csak ennek van meg az az éles körülhatároltsága, amely a címleírási terminológiában elengedhetetlen. A mü szó e kettős jelentéssel való használatának nem kell zavart okoznia, ha mindig szem előtt tartjuk, hogy a köznapitól eltérő jelentéssel csakis a második funkció tárgyalásával kapcsolatban ruházzuk azt fel. A továbbiakban a félreértések elkerülése végett mindig idézőjelbe fogjuk tenni a „mű" szót, amikor ezzel a köznapitól eltérő jelentéssel használjuk. A két, de különösen a második alapfeladat pontos megfogalmazása után végre megadhatjuk a választ a feltett kérdésre, hogy valóban indokolt-e ekét feladatot két különböző alapfeladatnak tekinteni? Mint mondottuk, az alapfeladat terminussal, az általános szokáshoz csatlakozva, a leíró katalógusnak nem az erre a megjelölésre elsősorban jogosult, valóban al

apfeladatát, hanem eggyel alacsonyabb szintű feladatait, az előbbi alapfeladat három szektorát, a formai jegyek felhasználásával hozzáférhetővé tett információnak három különböző tárgyra irányuló három fajtáját jelöljük meg. Az így felfogott alapfeladatok különbözőségét, egymás' ól való különállását ezek szerint az információ tárgyának különbözőségére alapozzuk. Mikor tehát most arra a kérdésre kell választ adnunk, hogy a két első alapfeladat valóban két különböző, különálló feladat-e, akkor azt kell megvizsgálnunk, hogy e két feladat keretében nyújtott információ tárgyát valóban indokolt-e két különböző tárgynak tekinteni. A választ megadja a két tárgy alapvető különbsége, amelyről már beszéltünk, ti. hogy az egyik anyagi, a másik szellemi jelenség. Ez a különbség a második funkció hagyományos megfogalmazásának elvetése után, az általunk javasolt meghatározások alapján is — ha nem is abszolút értelemben, de minden releváns szempontból, lényegében — változatlanul fennáll. Az első alapfeladat tárgya ezek szerint ugyanis a könyvnek az anyagi oldala a maga 34