AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Módszertani kérdések - Domanovszky Ákos: A leíró katalógus alapfeladatai

anyagi alakban. Az előbbi egyszeri

12 és megváltoztathatatlan; ha ugyanazt a könyvet ugyanarról a szedésről újranyomják, de megváltoztatják rajta az évszámot, vagy ráteszik az áj lenyomat megjelölést, akkor máris megszűnik ugyanaz a könyv lenni, a katalogizáló, a bibliográfus már új objektumot, új bibliográfiai egységet lát benne. Az utóbbi viszont átalakulhat és ismertetőjegyeit is változtathatja anélkül, hogy emiatt új művet látnánk benne, tehát anélkül, hogy bibliográf iailag elveszítené azonosságát; a szerző átdolgozhatja, bővítheti, apaszthatja művét, s emellett megváltoztathatja annak címét vagy akár saját nevét is, sőt még személyében is állhatnak be változások, anélkül, hogy ez érintené a mű bibliográfiai azonosságát. A könyv és a mű eme különneműsége e két fogalmat bizonyos szempontból ellentétes fogalmakká teszi. így pedig már nyilván nem férhet kétség ahhoz, hogy két ennyire különböző tárgyra irányuló információs szolgáltatást nem lenne logikus egy kalapba dobnunk, hogy tehát az egyedüli helyes eljárás az, ha élesen elkülönítjük őket, mint két külön katalógusfunkciót. A dolognak azonban még ezzel sem jártunk a végére. Könyv és mű különneműsége, ellentétes jellege csak első pillantásra tűnik ilyen kétségtelennek, de elhomályosodik, ha e szavak jelentését közelebbről vesszük szemügyre. Az már az első pillantásra kiderül, hogy e két szó jelentésének a meghatározásánál a köznapi szóhasználatra nem támaszkodhatunk. Mindenekelőtt azért nem, mert a köznapi beszédben igen gyakran használjuk e szavakat metaforikusán is — például amikor kétkötetes műről, díszműről, vagy egy író izgalmas új könyvéről beszélünk. De ha ettől el is tekintünk, a mű szó köznapi használatának a határai továbbra is nagymértékben elmosódóak maradnak. A köznapi szóhasználatban a mű szó — bennünket érdeklő jelentésében — szinonimája az alkotásnak; a mű fogalma elválaszthatatlan az alkotóétól. Viszont azt, hogy hol van az alkotás határa, teljesen lehetetlen meghatározni. Egy regény az, tehát mű; egy irodalmi folyóirat egy száma nem mű, csak kiadvány, s mint ilyen a tágabb értelemben vett „könyv" kategóriájába tartozik (ld alább, 28. l.),a mű fogalmát viszont azok az egymással semmi tartalmi kapcsolatban nem levő kisterjedelmű írások merítik ki, amelyekből e folyóirat-szám tartalma összetevődik. A mű szó használatával, jelentésével ebben a két esetben a legtöbben egyet fognak érteni. Elég gyakoriak azonban az olyan határesetek, amelyekben a nézetek ebben a kérdésben megoszlanak, — gondoljunk például egy logaritmus-táblára, egy who's who-ra, vagy egy telefonkönyvre. S az sem ritka eset, hogy az egyes kiadványfajták lassan és majdnem észrevétlenül vezetnek át a nyilvánvaló „műtől" a nyilvánvaló „nem-műhöz". Az élő magyar irodalom egy jól sikerült antológiáját a legtöbben készséggel minősítik műnek, a magyar írók és költők egy alkalmi, pl. jótékonycélú, kollektív kiadványát illetőleg már kevésbé leszünk erre hajlamosak, egy szépirodalmi kiadó almanachjánál még kevésbé — se három típus közé a könyvkiadás még számos, egymástól csak jelentéktelen apróságokban különböző variánst interpolál. Az ezek közötti amúgy sem nagy küPersze csak a mi szempontunkból, a címleírás szempontjából, más szóval mint bibliográfiai egység, egyszeri — s ezzel összefér, hogy minden könyv számos egyforma példányban jelenik meg. Ez az utóbbi momentum nem érdekel bennünket, mert a címleírás módja, szabályai, szempontjából közömbös. A könyv a katalógusban ugyanazt az egyetlen címleírást kapja, akár tíz, akár egyetlen példányban van meg a könyvtárban. A katalógustól ugyan általában elvárjuk, hogy valamennyi példányról számot adjon, de az ezt a feladatát nem a címleírásnak, hanem a katalógusbejegyzés egyéb alkotórészeinek, a címleírás függelékeinek keretében látja el, a példányszámra vonatkozó megjegyzésben, esetleg az egyes példányok különböző jelzeteinek a felsorolásával. 27