AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Módszertani kérdések - Domanovszky Ákos: A leíró katalógus alapfeladatai

lönbségeket az ilyen könyvek gyakran nem juttatják világosan kifejezésre, s így a címleíró nem egyszer nehezen dönti el, hogy a kezében levő darabot hova sorolja, ,,mű"-ként kezelje-e vagy sem. Az elhatárolásnak ilyenfajta nehézségével a címleírás területén lépten-nyomon találkozunk. Amikor címleírási gyakorlatunk és szabályaink a nyomdatermékek áttekinthetetlen és végtelen változatosságában típusok kialakításával rendet próbálnak teremteni, amelyekre a címleírás legmegfelelőbb módjainak különbségeit bazírozhassák, a legtöbb esetben abba a nehézségbe ütköznek, hogy az első pillantásra egymással ellentétesnek tűnő, vagy legalább is egymástól élesen elkülönülő jelenségek között az ellentét ill. elkülönülés egy bizonyos ponton eltűnik, elenyészik. A két ellentétes pólust többnyire összefüggő, megszakítatlan jelenségláncolat köti össze, amelynek két-két szomszédos láncszeme között a különbség elenyésző. Ha szembeállítjuk egymással a legfeketébb négert és a legfehérebb fehéret és néhány tucat jól összeválogatott, fokozatosan változó színárnyalatú egyént iktatunk közéjük, a színkülönbség bármelyik két szomszéd között úgyszólván észrevehetetlen lesz. Ha ezt az összefüggő sort ketté akarjuk vágni, s meg akarjuk állapítani, hogy hol kezdődik a fehér fél, zavarba jövünk — a cezúrát nem csak egyetlen helyen, hanem ugyanazzal a joggal számos egymás közelében fekvő ponton is meghúzhatjuk. így áll ez a mii szó jelentésével is. Az elhatárolásnak ez a bizonytalansága gyakorlati nehézségeket egyedül a mű, vagyis a második funkció szempontjából okoz, —hiszen könyvként, vagyis az első alapfeladatnak megfelelően, minden katalogizálásra kerülő darabot egyformán regisztrálnunk kell, akár sor kerül annak műként való regisztrálására is, akár nem. A könyv oldalán viszont — első pillantásra úgy tűnik — egy másik probléma áll az utunkba: hogy hogyan kell elhatárolni a könyv fogalmát egyrészt a füzet, brosúra, aprónyomtatvány, másrészt a folyóirat, a sorozat, a gyűjtemény felé. Jobban szemügyre véve azonban a dolgot, kiderül, hogy ezek a megkülönböztetések a mi szempontunkból irrelevánsak. A füzet, aprónyomtatvány és a könyv közötti határ megvonása a katalogizálást megelőző kérdés, amely különböző feldolgozási intenzitásfokú katalógusok párhuzamos készkése esetén válik aktuálissá: ilyenkor előre el kell dönteni, hogy mi kerüljön az egyik, s mi a másik katalógusba. Mi viszont csak az általános leíró katalógusok problematikájával foglalkozunk, amelyekre a négy címleírási szabályzatok vonaikoznak — amit mondunk, minden olyan nyomtatványra áll, amiről eldöntöttük, hogy ebben a katalógusban adunk róla számot. S ez nemcsak a brosúrákra és aprónyomtatványokra vonatkozik, hanem a folyóiratokra és a sorozatokra is. Igaz ugyan, hogy ezeknek van speciális külön problematikája is, de ez csak formai vonatkozású, s így helye a címleírás problematikájának jóval alacsonyabb emeletein van — az alapfeladatok szempontjából a folyóirat, a sorozat és a könyv közötti megkülönböztetés éppoly irreleváns, mint a brosúra és a könyv közötti. A mi szempontunkból az is érdektelen, hogy a periodikumokat és a sorozatokat az emlí;ett speciális formális problémák miatt számos könyvtár külön katalógusokban tartja nyilván — mi ezeket a külön katalógusokat minden további nélkül az általános leíró katalógus technikai okokból külön kezelt részének tekinthetjük. így tehát semmi akadálya sincs annak, hogy mi a könyv fogalmának a hétköznapi szóhasználaténál sokkal szélesebb jelentést adva, a nyomtatványok fent felsorolt válfajait mind belefoglaljuk e fogalomba, s valamennyire gondoljunk, amikor a rövidség kedvéért egyszerűen csak könyvről beszélünk. Visszatérve a шй-fogalomra, megállapíthatjuk, hogy elhatárolásának fent vázolt nehézségei nyilván azt is megnehezítik, hogy e határt a címleírás szabályozása során önkényesen, a hétköznapi szóhasználatra való tekintet nélkül vonjuk meg. Másrészről azonban azt 28