AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Módszertani kérdések - Domanovszky Ákos: A leíró katalógus alapfeladatai

Világos, hogy ha egy könyvtárosnak a fenti követelmények bármelyikét illetőleg feltesszük a kérdést, hogy elfogadja-e azt a leíró katalógus feladatának, akkor csak igenlő választ kaphatunk. S e körül a válasz körül nincs is semmi hiba, mindaddig, amíg a kérdés a fenti feladatoknak csak egyikére vonatkozik. Ha viszont valaki arra a kérdésre, hogy melyek a leíró katalógus feladatai, a fenti négy példánkat is magában foglaló felsorolással válaszolna, ezzel nyilvánvaló logikai hibát követne el: félrevezetve a feladat szó azonossága által, nem venné észre, hogy e szó tartalma, súlya a fenti példákban igen különböző, hogy példáink igen különböző rangú és rendű feladatokat, heterogén dolgokat sorakoztatnak egymás mellé. Nem vitás például, hogy a leíró katalógusnak feladata a megjelenési hely közlése, de ez a feladat eszköze az egyes könyvek biztos azonosítása feladatának, amely a maga részéről szintén nem több, mint alárendelt eszköze a PT formulájában említett funkcióknak. A katalógus feladatait illető elképzeléseink világosságának nagy kárára lenne, ha a két előbbi feladatot akár egymással, akár az alapfeladatokkal egy sorba állítanók. Pontosan ugyanez áll a borítékcím alatti regisztrálás, s a hiányos tájékozottságú olvasó eligazítása feladatainak, valamint a PT-ben elsőül említett funkciónak egymáshoz való viszonyáról is. Az tehát föltétlenül helyes, hogy ezek az eszköz-feladatok a PT formulájában nem szerepelnek. Miután azonban nem lehet vitás, hogy az alapfeladatok kérdésére adott válasznak csak a legáltalánosabb, a legátfogóbb feladatokat szabad magában foglalnia, vagyis csak olyanokat, amelyek nem részei egy átfogóbb feladatnak, fel kell vetnünk itt azt a kérdést, hogy az átfogó megfogalmazás irányában nem lenne-e lehetséges a PT-nél még eggyel feljebb lépni, s megformulázni azt az egységes, egyetlen, osztatlan feladatot, amelynek az általában emlegetett három feladat is csak része. Ez egyáltalában nem lehetetlen. Ha azt mondjuk, hogy a leíró katalógus feladata az információadás a könyvtár állományáról (vagy ennek meghatározott szektoráról), ezzel még nem jutottunk el a keresett válaszig, mert az összes többi katalógusfajtának is ugyanez a feladata. Ha azonban ehhez még hozzátesszük, hogy e feladatot az állomány egyedei formai jegyeinek felhasználásával, a szolgáltatott információt e jegyek segítségével rendezve és téve hozzáférhetővé, kell megoldania, akkor már meghatároztuk és elkülönítettük a leíró katalógus szerepét a könyvtár katalógus-hálózatának összjátékán belül — még pedig mint osztatlan, egységes feladatot. Ennek a meghatározásnak azonban van egy gyengéje. A katalógus által nyújtott információ tárgyának meghatározásában egy lépéssel sem jut tovább, mint az alapfeladat meghatározásának az a formulája, amely ráillik valamennyi katalógusra; az elhatárolást a többi katalógusok feladataitól nem az információ tárgyának elhatárolása, hanem módjának, eszközeinek megjelölése útján éri el. Ezt a módszert, ezeket az eszközöket a könyvtárosok a kezdetektől fogva magától értetődőeknek érezték (az apróbb elhajlások ezen az alapvető tényen mit sem változtatnak), s így nem tartották érdemesnek, hogy beszéljenek, sőt még azt sem, hogy gondolkozzanak róluk. így történt, hogy a leíró katalógus alapfeladatának kérdésére a választ mindig ennek a logikai szempontból elengedhetetlen legfelső lépcsőfoknak — az alapfeladat egyetlen, egységes, oszthatatlan feladatként való meghatározásának — az átugrásával adták meg, a katalógus szolgáltatásait, az adott információ tárgyát mindjárt egy fokkal alacsonyabb szinten s egyúttal konkrétabban határozva meg. Mit tartalmaz az alapfeladat szó e második, konkrétabb jelentése? Mindegyik katalógusfajta csak bizonyos oldaláról vagy oldalairól világítja meg az összes katalógusfajta alaptárgyát, az állományt — csak bizonyos vonatkozásban, bizonyos szempontból ad róla számot: az egyik a könyvről mint fizikai jelenségről, a másikakönyv tartalmáról, a harmadik 18