AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Módszertani kérdések - Pajkossy Györgyné: A periodika-címleírási szabvány

tos, mert még mindig előfordul, hogy egyes könyvtárak ezt a mind gyakrabban jelentkező kiadványtípust nem választották szét egyedi periodikákra, és ennek hátrányát mind az olvasó, mind a könyvtáros érezheti. E periodikatípus egyedi mivolta időnként külső — tipográfiai — megjelenésében is megnyilvánul; az egyedi, külön cím olyannyira dominál, hogy az olvasók nagy része ezen a címen keresi a periodikát. Pl. a Naucsnüe Dokladü Vüszsej Skolü. Filoszofszkie nauki esetében a kutatók sem a csoportcímen keresik a periodikát. Ezekre az esetekre gondolt a szabvány, amikor lehetővé tette, hogy a cím második részéről, az olvasók igényének megfelelően utalót lehessen készíteni. A csoportcímes periodikáknál kellett volna megemlíteni a keretekben megjelenő periodikák címleírását is. Ez a mind gyakoribb egyetemi és társulati kiadvány-forma bizonyos mértékben emlékeztet a csoportcímes periodikákra: a cím első része a keretcím, a második része az egyedi periodikák (periodika-sorozatok) címe. Az egész keretcímes sorozaton keresztülfut a közös sorszám (kötetszám), de a különféle periodika-sorozatok vegyesen egymás után következő kötetei is saját sorozatukon belül folyamatosan számozódnak.

36 Ezekben az esetekben a világos kezelés érdekében éppen úgy részekre, az egyedi címmel ellátott periodikákra kell bontani a kiadványsorozatot, mint a csoportcímes periodikáknál, azzal a különbséggel, hogy az egymást követő számok mellé a keret sorszámát (kötetszámát) is fel kell tüntetnünk, s ugyanakkor a keretcím alatt is egyszerűsített nyilvántartást kell vezetni, mert az olvasók a kiadványt így is kereshetik. Az Edinüe Pravila és a cseh szabályzat nagyon részletesen tárgyalja e kiadványtípust, bár kétféle megoldást engedélyeznek. A magyarországi gyakorlat sem egységes ebben a kérdésben, s ennek hátrányát szintén a Külföldi Folyóiratok Központi Címjegyzéke (a továbbiakban KFKC) számára készített bejelentésekben látjuk. * A rendszó-részletrendelkezések világosak, de egyes rendelkezések kiegészítésre szorulnak. Elsősorban a címfej meghatározását kell kibővíteni. El kellett volna rendelni, hogy a semmitmondó, általános jelentésű szóból, vagy szócsoportból álló cím után közvetlenül írandó a közreadó neve 37 Ennek megállapítása azért szükséges, mert a címnek és a közreadónak nyelvtani összekapcsolása a hazai gyakorlatban szerepel, és külföldi bibliográfiákban is megtalálható: pl. Nachrichten [der] Vereinigung Schweiz. Bibliothekare [und der] Schweiz. Vereinigung für Dokumentation. (A Schweizer Zeitschriftenverzeichnis 1956— I960. Fünf Jahresausgabe címleírása.) Bibliográfiák esetében az interpolációnak a betűrendbe soroláskor nem szoktak jelentőséget tulajdonítani, a könyvtári gyakorlatban azonban általában van jelentősége. 38 Az Ucsenüe Zapiszki Leningradszkogo Goszudarsztvennogo Ordena Lenina Universziteta im. A. A. Zsdanova folyamatos számozással különféle sorozatokat ad ki, amelyek önmagukban bibliográfiai egységet alkotnak pl. Szerija filologicseszkih nauk. 23. vüp. I957. 283,3 1. (197. no.) 24. vüp. 1956. 232, 2 1. (198.) [A zárójelben levő sorszám az egész sorozat sorszámát jelenti.] 37 A MSZ 3963-nak 2.014 szakasza összhangban a betűrendbesorolás szabályaival (MSZ 3401-nek 66. szakasza) vesszőt tesz a közreadó neve elé, és ugyanekkor a könyvtárak és bibliográfiák nagy része a cím és a közreadó közé pontot helyez. E kérdésnek tisztázása a könyvtárak számára a betűrendbesorolás egységessége miatt szükséges. 57