AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)
Módszertani kérdések - Pajkossy Györgyné: A periodika-címleírási szabvány
Hasonlóképpen a betűrendbesorolást érinti a rendszóban beállt helyesírás okozta változás, mint pl. a Centralblatt— Zentralblatt, Mittheilungen— Mitteilungen esetében. Erre az esetre a periodika-szabvány nem tér ki, holott a külföldi szabályzatok is, 38 és az MSZ 39бЗ-пак 2.О19.З. szakasza is tárgyalja. A rendszót érinti a poligramok kérdése is, melyeknek címleírási megoldása a szabványban nem kielégítő. Egyrészt nem történt intézkedés az olyan poligramszerű rövidítésekről, amelyek a folyóiraton címként is szerepelnek, pedig ezt a mind gyakrabban jelentkező címformát már az MSZ 3963-nak 2.019-4 szakasza tárgyalja. 39 Másrészt a 95- szakasz a címben szereplő poligramok leírásában alternatív megoldást engedélyez: a címleírás vagy a poligram feloldott alakjáról készül, s akkor a poligramos alakról kell utalót készíteni (az MSZ 3424-nek 11/g szakaszával megegyezően), vagy a poligramról készül a címleírás, és akkor a feloldott alakról kell utalót készíteni (az MSZ 3963-nak 2.018szakaszával megegyezően.) Ezt a sokféle megoldási lehetőséget elvi okokon kívül gyakorlati okokból sem lehet helyeselni, mert sok hiba forrása lehet, így pl. a KFKC-bejelentésekben is. A poligramok leírása terén sajnálatos módon a külföldi bibliográfiák is eltérnek egymástól, sőt még egy bibliográfián belül is kétféle megoldással találkozunk. 40 Minthogy a poligram feloldása vagy fel nem oldása a rendszót érinti, e téren el kell és el is lehet érni egyöntetűséget. A rendszóra vonatkozó megjegyzéseinknél kell megemlítenünk a szabvány fogyatékosságát, a definíciók hiányát. A meghatározások hiánya kérdésessé teszi ugyanis azt, hogy egyes kiadványfajták egyáltalán szerepelnek-e a katalógusban, és így a szabvány végső fokon éppen a rendszó megválasztásában nem tudta az egyöntetűséget biztosítani. Az alábbiakban tehát csak azoknak a meghatározásoknak hiányát említjük meg, amely meghatározások a rendszó egységességét biztosították volna. A szabvány nem közöl meghatározásokat, egyrészt, mert a „Könyvtári elnevezések és meghatározások" (MSZ 2155—55 R, ún- terminológiai szabvány) meghatározza az időszaki kiadványokat és a vele kapcsolatban előforduló kiadványfajtákat (melléklet, társlap), másrészt a szerkesztő bizottság arra számított, hogy a meghatározásokat később mellékelik. A párizsi konferencia határozatainak 11.5 pontja, mint már említettük, sajnos, nem eléggé világos. A címleírási egyenetlenség oka, hogy az esetek nagy részében, úgy mint az alábbi esetekben is, a poligram nem „igazi" poligram, hanem a cím kivetített rövidítése, és a periodikán a teljes kiírt cím is szerepel. Kétféle poligrammal találkozunk tehát: a tipográfiailag kiemelt poligram-címekkel, melyek ismertebbek a kiírt teljes címnél és az „igazi" poligramokkal, amelyeknek nagyrésze közismertségüknél fogva már fel sem oldhatók a címleírásban (FAO, IBM.) Ezért tartjuk a legegyöntetűbb és legjobb megoldásnak a GAZS és a New Serial Titles rendszerét, mely szerint a címleírás mindig a poligramos alakról készül, a poligramos alakot a feloldott cím követi, és ugyanakkor ez utóbbiról utaló készül. A Publications of the Modern Language Association of America. PMLA címleírása a Union List of Serialsban és a BUCOP-ban a testület neve alatt szerepel utalóval PMLA-ról. Azokban a bibliográfiákban, amelyek a periodikát a címe alatt írják le, a következő megoldások találhatók: PMLA. Publications of the Modern Language Association of America. Utaló: Publications (Nápolyi központi katalógus). Publications of the Modern Language Association of America. Utaló: PMLA-ról nincs (a vatikáni és a türingiai központi katalógus). Publications. Modern Language Association of America. Utaló PMLA-ról nincs (VZ 4 . a svájci központi katalógus). 58
