AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Egyéb tanulmányok - Engel Pál: Állam és uralkodó osztály a IX–XI. századi Bizáncban

jumov úgy vélte, hogy a császári politika a városi pártot támogatta, legutóbb kifejtette új nézetét a császári hatalom bizonyos függetlenedéséről. Eszerint a két párt harca módot adott a makedón dinasztiának arra, hogy önállósítsa magát tőlük és autokratikus monarchiát építsen ki. Ennek keretében a császárok igyekeztek visszaszorítani egyrészt a városi patriciátust a kereskedelmi vállalkozásoktól, másrészt a tartományi főurakat a paraszti földek megszerzésétől. Az állam politikája tehát szerinte nem abban áll, hogy felváltva ehhez vagy amahhoz a csoporthoz húz és azt támogatja, hanem abban, hogy saját érdekében használja ki e csoportok harcát. „Bár a keleti despotikus monarchia számára Bizáncban nem volt társadalmi és gazdasági talaj, ez a manőverezési lehetőség mégis ideiglenesen oly hatalmat adott a bizánci császárnak, amely közel állt a despotizmushoz.'

,

"

! Szjuzjumov elmélete azonban több ponton ellentétbe kerül a iorrások adataival és a szakirodalom egyöntetű felfogásával. Erősen vitatható pl. az az állítása, hogy „a despotizmuslioz közel álló hatalom" Bizáncban ideiglenes lett volna, hiszen a dominátus kiépítése óta századokon át ez jellemezte a kelet-római birodalmat; arra is utaltunk, milyen tulajdonviszonyok szolgáltattak ehhez gazdasági alapot. Leginkább támadható azonban Szjuzjumovnak az államról rajzolt képe. Az állam az ő megfogalmazásában osztályok felett álló szervezet, amelynek társadalmi bázisa egyáltalában nincs. A császár teljesen magára van hagyatva az állam igazgatásában, ellentétben áll az egész uralkodó osztállyal, megbénítja törekvéseiket és mégis ideig-óráig diadalmaskodni tud. Hogy milyen erőkre támaszkodik, milyen erők érdekei tartják hatalmon, arról semmit sem tudunk meg. A probléma megoldásához úgy látszik közelebb visz Kazsdan elmélete, amelyet részben önállóan, részben Ostrogorski újabb eredményeinek felhasználásával dolgozott ki.

8 Elméletének lényege a centralizált földjáradék fogalmának bevezetése és röviden a következőket tartalmazza. Eltérően a feudalizmus fejlődésének nyugati útjától, keleten, így Bizáncban is az államnak igen nagy szerepe volt a szabad parasztság lesüllyesztésében és a társadalom feudalizálásában. Ez oly módon ment végbe, hogy az állam a parasztok többlettermékét maga sajátította ki adó formájában, amely adó az állami pénzügyigazgatás csatornáin keresztül központilag került kiosztásra (fizetés, természetbeni juttatások, ajándékok, adományozások stb. formájában) az uralkodó osztály tagjai között, akik egyben magas állami funkciókat töltöttek be. Más szóval: az állami adó centralizált feudális földjáradékká vált és ha jogilag nem is, közgazdaságilag megfelelt a magánföldesúri jobbágyoktól követelt szolgáltatásoknak. Ez az átváltozás akkor köveikezett be, amikor a parasztok — mint említettük — elvesztették költözési jogukat és ezáltal az állam jobbágyaivá váltak.

9 A centralizált földjáradék elméletének segítségével jobban megvilágítható a X. századi törvények társadalmi háttere is. Mint Szjuzjumov, Kazsdan is úgy véli, hogy a bizánci uralkodó osztály két fő csoportra oszlott: egy fővárosi csoportra és a tartományok földbirtokos-katonáskodó nemességére. Egyetértenek abban is, hogy az események legfőbb mozgatója a két tábor ellentéte és harca. Az egyes csoportokról adott jellemzésükben mégis lényeges eltérés van. Szjuzjumov fejlett városi élet feltételezésére alapozza koncepcióját, nagy szerepet juttat a kereskedelemnek és az iparnak, s az udvari párt az ő ábrázolásában 7 Szjuzjumov: Borba ... 51- L 8 A. P. Kazsdan: Kreszt'janszkie dvizsenija v Vizantii i agrarnaja politika imperatorov Makedonszkoj dinasztii. Viz. Vrem. 5(1952) 73—98. 1., részletesebben ua.: К voproszu ob oszobennosztjah feodal'noj szobsztvennoszti v Vizantii VIII—

X vv. Viz. Vrem. 10(1956) 47—65. 1-, legújabban ua.: Derevnja i górod v Vizantii IX—X vv. Moszkva, i960.138 és 152. 1. 9 Kazsdan: Derevnja i górod, 139- L; G. Ostrogorski: i. m. 21. k. 1. 216