AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Módszertani kérdések - Domanovszky Ákos: A leíró katalógus alapfeladatai

feladatok ellátásának mértékét — ezt jórészt a szabályok rangskálájának alacsonyabb fokain álló rendelkezéseknek kell elvégezniük. E mérték gyorsan és sűrűn változik, s országonként és könyvtártípusonként is nagy különbségeket mutat, anélkül, hogy e változások és különbségek a legkevésbé is érintenék az alapfeladatok lényegét. Az alapfeladatok ellátásának mértékét emelő feladatnak az alapfeladatok közé sorolása egyébként éppúgy menthetetlenül zsákutcába vezetne, mint az egyéb eszköz-feladatoké. Ha ugyanis minden ilyen feladatot az alapfeladatok közé sorolnánk, ez az alapfeladat fogalmának a devalválását jelentené, s oda vezetne, hogy az egész katalogizálási szabályzatot az alapfeladatok felsorolásának formájába kellene öltöztetni. Ha viszont két csoportra akarnók osztani e feladatokat, olyanokra, amelyek az alapfeladatok közé tartoznak, és olyanokra, amelyek kívül esnek az alapfeladatok körén, ezzel egy olyan problémát kreálnánk, amelynek megoldására nincs megfelelő elvi alap, amely tehát sohasem juthatna nyugvópontra. Egy másik példa. A Jugoszlávia Könyvtárosegyesületeinek Szövetsége által kiadott és Eva Verona által szerkesztett szabályzattervezet első füzete

10 az alapfeladatok között említi azt is, hogy a betűrendes katalógusnak felvilágosítást kell adnia az összetett publikációk (könyvsorozatok, többkötetes összegyűjtött művek stb.) egyes olyan köteteiről, amelyeknek a publikáció köteteit egy egésszé összefogó együttes címe mellett van külön, önálló saját címe is. Ezt a feladatot természetesen vállalnunk kell, de semmi ok sincs arra, hogy az alapfeladatok között külön megemlítsük, hiszen a sorozatok egyes köteteinek a saját szerzőjük, címük alatti regisztrálását már mind a három alapfeladat is megköveteli. A sorozatba nem tartozó könyvekkel szemben itt az új körülmény a sorozatbatartozás, s ez egy új feladatot valóban von maga után, de az nem az egyes kötetek saját formai jegyei alatti regisztrálás, hanem a sorozatcím alatti összegyűjtés. Ezt viszont szintén nem indokolt külön alapfeladatként szerepeltetni, egyrészt mert ezt a feladatot nem is kell minden leíró katalógusnak szükségszerűen vállalnia, másrészt pedig, mert a sorozat a könyv fogalma alá szubszumálandó (1. alább, 28.1.), s így a teljes sorozat részletező regisztrálása, egyes köteteinek a regisztrálásán felül, nem lépi túl az első (és nagyritkán a második) alapfeladat határait. Nem új alapfeladattal, hanem egyszerűen csak azzal a (8. sz. jegyzetben már érintett) tényállással van itt dolgunk, hogy igen sok könyv két, sőt több olyan különböző valóságos formai jegygamiturával rendelkezik, amelyek mindegyike alatt már az első alapfeladat megfelelő ellátása megköveteli az illető könyv feljegyzését — legalább is a nagy- és a szakkönyvtárakban. A kettős katalogizálásnak az indoka ilyenkor tulajdonképpen az, hogy egy-egy ilyen könyvben úgyszólván több különböző kiadvány tolódik egymásba — példánkban a monográfia és a sorozat—, amelyek mindegyikéről számot kell adnunk saját valóságos formai jegyeinek megfelelően. Más szóval, egy-egy ilyen könyv az első alapfeladat szempontjából a katalogizálásnak két vagy több különböző, különálló tárgyát (e szó harmadik jelentésének értelmében) egyesíti. Az a téma tehát, amelyet a jugoszláv tervezet itt az alapfeladatok tárgyalása során vet fel, egy fokkal alacsonyabb rendű kérdés keretébe tartozik. Befejezésül még egy megjegyzés ehhez a témához. A fenti két példában említett jelölteknél elvileg több joggal aspirálhat az alapfeladat rangjára az analitikus katalogizálás, amely nyilván nem egyszerű része, és nem is puszta eszköze a három alapfeladatnak. Az 10 Pravilnik za izradbu abecednih kataloga. Nacrt. Izradila Eva Verona. Snopic 1. Beograd, 1962, Savez Drugtava Bibliotékára Jugoslavije. (soksz.) 6.1. 21