AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Módszertani kérdések - Domanovszky Ákos: A leíró katalógus alapfeladatai

katalógusnak segítenie kell az olvasót a könyv megfelelő kiadásának a kiválasztásában, pedzi ugyan ezt a funkciót,

7 de hogy valóban erre gondolt-e itt Cutter, az nem állítható teljes bizonyossággal. Ma a leíró katalógus célkitűzéseinek, funkcióinak megfogalmazása megállapodottnak mondható. Természetesen nem abban az értelemben, hogy e funkciók vállalását illetőleg is egyetértés uralkodnék a világ könyvtárosai között. Tudjuk, hogy a mű különböző kiadásai együttartásának feladatát még sokan nem vállalják, sőt még olyanok is vannak, akik a szerzői oeuvre-t sem gyűjtik egybe. Azt is tudjuk, hogy nagyon is elképzelhető, hogy bibliográfiai apparátusunk és tárgyi katalógusaink fejlődése a jövőben újból háttérbe szorítsa, vagy esetleg egészen kiszorítsa a leíró katalógus mai funkcióinak egyikét vagy másikát. Mindettől függetlenül azonban tény, hogy a legújabb és legfejlettebb gyakorlati törekvések és elméleti állásfoglalások ma majdnem egyöntetűen vállalják e funkciókat. Az aztán már csak másodrendű fontosságú körülmény, hogy a második funkció ellátásának módja, illetve eszköze — főlap, melléklap vagy utalás — kérdésében sokkal kevésbé beszélhetünk a közvélemény egységességéről, mint e funkció vállalásának kérdésében. De még ebben a vonatkozásban is félreismerhetetlenül erősödő tendenciát mutat ma e funkció pozíciója, — erről alább még lesz szó. A fenti vázlat röviden összefoglalható eredménye egyrészt az, hogy a katalógus ma már elismert funkcióinak intézményes, rendszeres ellátására irányuló törekvés elég késői jelenség, s még későbbi e funkciók megfogalmazása és világos megkülönböztetése, másrészt pedig az, hogy e vontatott fejlődésnek egészen a legújabb időkig az volt az oka, hogy a könyvtárosok csak lassan jutottak el annak a ténynek a tudatosításáig, hogy katalogizáló munkájuk során több különböző, egymástól elvileg független feladatnak, igénynek igyekeznek eleget tenni. AZ ALAPFELADATOK VÁLTOZÁSAI ÉS A KATALÓGUS JELLEGE A három funkció fejlődésének fenti vázlata arra is rávilágít, hogy a katalógus jellege is döntő átalakuláson ment át e fejlődés során: formális jellege egyre nagyobb hangsúlyt kapott. Ebben a meglehetősen egyenes vonalú átalakulási folyamatban különösen két tényező jutott nagy szerephez. Az első tényező ismertetése előtt egy kis kitérést kell tennünk — beszélnünk kell a könyvek ismertetőjegyeiről, megkülönböztető jegyeiről, amelyekből címleírásaink címfejét megkonstruáljuk, s amelyek így a címleírások katalógusbeli helyét meghatározzák, a címleírásokat és ezeken keresztül a könyveket is megtalálhatóvá teszik — amelyeken tehát a leíró katalógus rendje nyugszik. Ezek a többé-kevésbé ősi szokás által meghatározott jegyek vagy jelek (eltekintve a vicinális jelentőségű megoldásoktól) lényegében a következők: a szerzők, valamint a könyv és a benne foglalt mű vagy művek létrehozásában részt vett különböző egyéb személyek és testületek neve, és a könyv, a kiadvány, illetve a mű különböző címei. Nevezzük a könyvek és művek eme jegyeit — szembeállítva ezeket a tárgyi katalógusok céduláinak élére állított, a könyvek tartalmából levezetett szimbólumokkal és formulákkal — formai jegyeknek. Aszerint, hogy honnan vesszük őket, szóval forrásuk szerint, ezeket a formai jegyeket két kategóriába sorolhatjuk: az egyikbe a könyvön magán szereplő jegyeket, a másikba 7 Cutter, С. A.: Rules for a dictionary catalog. 4. ed. 1904. 12.1. 3/G pont. 15