AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Módszertani kérdések - Domanovszky Ákos: A leíró katalógus alapfeladatai

a könyvön kívüli forrásból merített, az előbbiektől eltérő, s a könyv oldaláról nézve önkényesen a könyv címleírásának élére állított jegyeket, amelyeket a rövidség kedvéért nevezzünk egységesített jegyeknek. Az utóbbiak használatát — erről még részletesen szólunk — a második és a harmadik funkció ellátása teszi szükségessé. Azokban az esetekben azonban, amikor erre sor kerül, emellett el szoktuk végezni a könyvön magán szereplő jegyek alatti regisztrálást is — ilyenkor tehát egy könyvet két különböző jegygarnitúra alapján teszünk megtalálhatóvá a katalógusban.

8 A két kategóriájú jegyek közül a könyvön szereplőkre a formai jegy elnevezés teljesen ráillik: ezeket a jegyeket a könyvek — túlnyomó részben címlapjukon — anyagi alakban, láthatóan, valóban magukon viselik. Az egységesített jegyeknek ebben az értelemben nincsen formai jellege, hiszen a könyv e jegyeket nem hordja magán. Emellett a cél, amelyért címleírásainkat e jegyekkel ellátjuk, az, hogy a könyvek közötti bizonyos fajtájú tartalmi rokonságot juttassanak kifejezésre. E jegyek tehát funkciójukat tekintve átmenetet képeznek a leíró katalógus céduláinak élére állított valóságos formai jegyek és azok között a könyvek tartalmát jellemző szimbólumok és formulák között, amelyeket tárgyi katalógusaink céduláinak élére állítunk. Másrészről azonban egységesített jegyekként ugyanúgy neveket és címeket használunk, mint valóságos formai jegyekként, külsőleg tehát nincsen különbség a két kategóriába tartozó formai jegyek között, s így az egységesítettek — amelyeket ál-formai jegyeknek is nevezhetnénk — a katalógus külső szerkezetén mit sem változtatnak. A katalógus belső szerkezetét tekintve, elvi szempontból nézve a dolgot, mégis nyilvánvaló, hogy a katalógus formális jellege sokkal élesebben jut kifejezésre a valóságos formai jegyek, mint az ál-formai jegyek használatában. Ezek után lássuk a leíró katalógus formális jellegét a fejlődés során egyre jobban aláhúzó tényezőket. Az első ezek közül az, hogy a könyvek formai jegyeinek az első kategóriája a fejlődés során egyre nagyobb szerepet kapott a katalógusban. Gondoljunk csak a kezdetekre, a konvencionális megkülönböztető jegyek alatti katalogizálásra, párhuzamosan a könyvek valóságos formai jegyeinek elhanyagolásával, majd Hyde korszakalkotó újítására az utóbbiak hangsúlyozása terén, s az ő általa elindított hosszadalmas átalakulásra, amely végül is a címlapon szereplő lényeges formai jegyek hű regisztrálásának minden esetben való megköveteléséhez vezetett. A másik tényezője e fejlődési folyamatnak a könyvek tartalmi ismertetőjegyeinek a fokozatos kiszorítása a könyvek megtalálhatóvá tételét szolgáló fogódzó szerepéből, amelyet korábban a leíró katalógusban játszottak. Már a középkorban jelentkezett ugyanis a törek8 Egészen más dolog az, hogy gyakran ugyanannak a könyvnek már az első funkciót szolgáló katalogizálásánál is két sőt esetleg többfajta jegygarnitúrával van dolgunk. A legegyszerűbb példa erre a sorozatban publikált monográfia, amelyet egyszer mint a sorozat tagját jegyzünk fel a sorozat jegygarnitúrája alapján, egyszer pedig mint különálló könyvet a monográfia jegygarnitúrája alapján. Ez a kérdés nem ide tartozik, hanem a katalogizálás tárgyai meghatározásának témájához, s ezen belül ahhoz a problémához, hogy a katalogizálás tárgyát nemcsak az alapfunkciók kettőzhetik, illetve többszörözhetik meg. A funkciók témája szempontjából a sorozatba tartozó monográfia csak akkor válik érdekessé, ha a monográfia, vagy esetleg maga a sorozat, megjelent már, más ismertetőjegyekkel ellátva, egy korábbi kiadásban. Ilyenkor a könyvnek csupán az első funkció ellátásához szükséges kettős katalogizálása mellett szükségessé válik még a két funkciót ellátó kettős katalogizálás is, tehát a darabnak összesen három jegygarnitúra alapján való feljegyzése a katalógusban. Abban az extrém esetben, ha a sorozat és a monográfia is változott című új kiadás, ugyanannak a darabnak négy különféle jegygamitúra alapján való feldolgozása is előfordul. Sőt még tovább is komplikálódhatik a dolog, ha a darab két különböző címlapon, vagy címlapján és borítékán, akár a monográfia, akár a sorozat jegyeit több egymástól eltérő formában adja meg. 16