AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Könyvtártörténet - Pálvölgyi Endre: A Csontosi János elleni fegyelmi vizsgálat és annak politikai háttere

könyvtárakban az állomány feldolgozása, rendezése minduntalan elmaradt a gyarapodás mögött, kellőszámú munkaerő hiányában az új szerzeményeket nem tudták feldolgozni. A Széchényi Könyvtárban már 1866-ban nagy volt a lemaradás, éppen ezért szerveztek egy új állást „az időközben felszaporodott kézirati és okleveles anyag feldolgozására"*®'. A kézirattár helyzete azonban ezután sem javult. A kézirattári és levéltári anyagot mindössze egyetlen ember gondozta, annak ellenére, hogy 1876 után a levéltár állománya — elsősorban a családi levéltárak nagymértékű beözönlése következtében— nyomasztó módon szaporodott.

44 Ennek ellenére csak 1882-ben szerveztek külön levéltárnoki állást, 1889-ben pedig a levéltár munkatársainak száma ismét megnőtt egy fővel. A kézirattár állománya 1885-ben 16 460 darabból állt, az 1885—1892 közötti évek gyarapodása 1090 kézirat volt,

45 a munkát 1893-ig egyetlen kézirattáros végezte. A régi panaszok Csontosi elbocsátása, és a létszám felemelése után sem szűntek meg. „A kömjvtári személyzet elégtelen arra, hogy a szerzeményeknek évről-évre óriási mértékben emelkedő számát könyvtári czélokra teljesen feldolgozza.'

46 Talán a gyarapodás lett nagyobb, mint Csontosi idejében volt? 1892-ig az évi átlagos gyarapodás 136, 1894—95-ben 133 darab kézirat volt. A régebbi feldolgozatlan anyag naplózása még 1896-ban sem fejeződött be,

47 pedig ekkor már ketten is dolgoztak a kézirattárban. Csontosit tehát olyasmiért büntették, amit tulajdonképpen még elődei követtek el. A Széchényi Könyvtár kézirattárában ui. már kezdettől fogva nem folyt rendszeres feldolgozó munka, a növedéknaplö utólagos rekonstruálására csak 1893 után került sor. Világosan kitűnik ez a könyvtár évi jelentéseiből, melyek elmondják, hogy az 1850—1880 közötti beszerzések naplózását csak 1893—1895 között végezték el. Vonatkozik ez a kódexekre is, a latin kódexek inventáriumának elkészítését például csak 1895 második negyedében kezdték meg.

48 Néhány évvel később Fejérpataky maga számolt be arról, hogy a két kézirattárosnak csak az új szerzemények legegyszerűbb nyilvántartásának (egy cédula és a csoport-repertórium) elkészítésére van ideje, de még e téren is mutatkoznak hiányok.

49 Csontositól pedig azt kérték számon, hogy ugyanezt a munkát egyedül nem végezte el tökéletesen. Sőt, számonkérték azt is, hogy elődei hanyagságát nem tette jóvá. Mert ugyancsak Fejérpatakytól tudjuk meg azt is, hogy Csontosiéhoz hasonló „hanyagság" azelőtt is, azután is előfordult a Széchényi Könyvtárban, anélkül, hogy elkövetői a legcsekélyebb büntetésben részesültek volna. Mátray Gáborról írja Fejérpataky, hogy a „szerzeményeknek hosszú-hosszú sorát felejtette ki a szerzemény könyvből, úgy hogy az ő korának kézirattári és levéltári gyarapodásait lehetetlenség megállapítani." a0 Erdélyi Pál hasonló módon járt el, amikor „évek óta összegyűlő . . . anyagot. . . fölvétetlenül hagyott".

51 43 „A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtára'" MKónyvszle. 1896. 107. p. 41 I. m. 105- p. Radvánszky Béla („A Nemzeti Múzeum ügyeinek megvizsgálására kiküldött országos bizottság jelentése" MKónyvszle 1881. 40. p.) szerint „a kézirattárban jelenleg 13 000 darab kézirat és mintegy 50 000 darab oklevél és levél várja a rendszeres . . . lajstromozást'''. 45 I. m. IO5—IO6. p. 46 Lm. 112. p. 47 I. m. I96. p. 48 Szinnyei évnegyedes jelentése, MKönyvszle 1895. 271—272, p. Ia Fejérpataky László nyilatkozata a M. Nemz. Múzeum Orsz. Széchényi-Könyvtárában elrendelt vizsgálatról in jelentésekre. Bp., 19II. 134—135- p. 50 I. m. I29. p. 51 I. m. 126. p. 171