AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Könyvtártörténet - Pálvölgyi Endre: A Csontosi János elleni fegyelmi vizsgálat és annak politikai háttere

könyvtárakban az állomány feldolgozása, rendezése minduntalan elmaradt a gyarapodás mö­gött, kellőszámú munkaerő hiányában az új szerzeményeket nem tudták feldolgozni. A Szé­chényi Könyvtárban már 1866-ban nagy volt a lemaradás, éppen ezért szerveztek egy új állást „az időközben felszaporodott kézirati és okleveles anyag feldolgozására"*®'. A kézirattár helyzete azonban ezután sem javult. A kézirattári és levéltári anyagot mindössze egyetlen ember gondozta, annak ellenére, hogy 1876 után a levéltár állománya — elsősorban a csa­ládi levéltárak nagymértékű beözönlése következtében— nyomasztó módon szaporodott. 44 Ennek ellenére csak 1882-ben szerveztek külön levéltárnoki állást, 1889-ben pedig a levél­tár munkatársainak száma ismét megnőtt egy fővel. A kézirattár állománya 1885-ben 16 460 darabból állt, az 1885—1892 közötti évek gyarapodása 1090 kézirat volt, 45 a munkát 1893-ig egyetlen kézirattáros végezte. A régi panaszok Csontosi elbocsátása, és a létszám felemelése után sem szűntek meg. „A kömjvtári személyzet elégtelen arra, hogy a szerzeményeknek évről-évre óriási mértékben emel­kedő számát könyvtári czélokra teljesen feldolgozza.' 46 Talán a gyarapodás lett nagyobb, mint Csontosi idejében volt? 1892-ig az évi átlagos gyarapodás 136, 1894—95-ben 133 darab kézirat volt. A régebbi feldolgozatlan anyag naplózása még 1896-ban sem fejeződött be, 47 pedig ekkor már ketten is dolgoztak a kézirattárban. Csontosit tehát olyasmiért büntették, amit tulajdonképpen még elődei követtek el. A Széchényi Könyvtár kézirattárában ui. már kezdettől fogva nem folyt rendszeres feldolgozó munka, a növedéknaplö utólagos rekonstruálására csak 1893 után került sor. Világosan ki­tűnik ez a könyvtár évi jelentéseiből, melyek elmondják, hogy az 1850—1880 közötti be­szerzések naplózását csak 1893—1895 között végezték el. Vonatkozik ez a kódexekre is, a latin kódexek inventáriumának elkészítését például csak 1895 második negyedében kezd­ték meg. 48 Néhány évvel később Fejérpataky maga számolt be arról, hogy a két kézirattárosnak csak az új szerzemények legegyszerűbb nyilvántartásának (egy cédula és a csoport-reper­tórium) elkészítésére van ideje, de még e téren is mutatkoznak hiányok. 49 Csontositól pedig azt kérték számon, hogy ugyanezt a munkát egyedül nem végezte el tökéletesen. Sőt, szá­monkérték azt is, hogy elődei hanyagságát nem tette jóvá. Mert ugyancsak Fejérpatakytól tudjuk meg azt is, hogy Csontosiéhoz hasonló „hanyagság" azelőtt is, azután is előfordult a Széchényi Könyvtárban, anélkül, hogy elkövetői a legcsekélyebb büntetésben részesültek volna. Mátray Gáborról írja Fejérpataky, hogy a „szerzeményeknek hosszú-hosszú sorát felej­tette ki a szerzemény könyvből, úgy hogy az ő korának kézirattári és levéltári gyarapodásait lehe­tetlenség megállapítani." a0 Erdélyi Pál hasonló módon járt el, amikor „évek óta összegyűlő . . . anyagot. . . fölvétetlenül hagyott". 51 43 „A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtára'" MKónyvszle. 1896. 107. p. 41 I. m. 105- p. Radvánszky Béla („A Nemzeti Múzeum ügyeinek megvizsgálására kiküldött országos bizott­ság jelentése" MKónyvszle 1881. 40. p.) szerint „a kézirattárban jelenleg 13 000 darab kézirat és mintegy 50 000 darab oklevél és levél várja a rendszeres . . . lajstromozást'''. 45 I. m. IO5—IO6. p. 46 Lm. 112. p. 47 I. m. I96. p. 48 Szinnyei évnegyedes jelentése, MKönyvszle 1895. 271—272, p. Ia Fejérpataky László nyilatkozata a M. Nemz. Múzeum Orsz. Széchényi-Könyvtárában elrendelt vizsgálatról in jelentésekre. Bp., 19II. 134—135- p. 50 I. m. I29. p. 51 I. m. 126. p. 171

Next

/
Thumbnails
Contents