AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Könyvtártörténet - Pálvölgyi Endre: A Csontosi János elleni fegyelmi vizsgálat és annak politikai háttere

Ugyanígy Fejérpataky árulja el azt is, hogy a nyolcvanas évek végén sem az ősnyomtatványokról, sem a Régi Magyar Könyvtárba tartozó művekről nem volt katalógus a Széchényi Könyvtárban, ezek a nyilvántartások csak a Csontosi-botrány után, a kilencvenes évek első felének végén készültek el.

52 Ennek ellenére a nyomtatványtár kezelőjét, Horváth Ignácot a legcsekélyebb bántódás sem érte. Igaz, nála nem fedeztek fel olyan jelentős hiányt, mint a kézirattárban, noha — mint később látni fogjuk — komoly értékek hiányoztak a nyomtatványok közül is. Fejérpataky, aki Csontosiról kemény, elmarasztaló szavakkal beszélt, később maga is hasonló probléma elé került, tőle is számon kérték a hanyag feldolgozó munkát. Ezzel kapcsolatban fejtette ki, hogy a Széchényi Könyvtár munkatársainak tudományos munkásságát fontosabbnak tartja a könyvtári munkánál, szerinte nem tisztviselőkre, hanem inkább tudósokra van szükség, akiknek a tudományt nemcsak könyvtári eszközökkel kell terjeszteniök, hanem „minden eszközzel, a lehető legliberálisabb szellemben". Nem a „cédulázás" a. legfontosabb, hanem a tudós könyvtárosok szaktudományi tevékenysége az egyetemen, a Tudományos Akadémián stb.

53 Sajátos, hogy Csontosi esetében merőben más álláspontra helyezkedett, nála mindig a hanyagságot hangsúlyozta. A Csontosi elleni harmadik vád saját kéziratainak eladása volt. Ez alól, legalábbis jórészt, maga a miniszter mentette fel az országgyűlés nyilvánossága előtt, amikor — mint már idéztük —- azt mondotta, hogy „ez a helytelen gyakorlat már régen fennállott a múzeumban". Csökkentette a vád súlyát az a tény is, hogy az általa eladott és megbecsült művek mindössze 41 forint 10 krajcárral voltak túlfizetve.

5

'

1 Nem volna helyes, ha Csontosi eljárását most utólag szépíteni, hibáit kisebbíteni akarnánk. Feltétlenül követett el visszaélést a kézirateladásokkal, tisztán kell azonban látnunk azt is, hogy ez önmagában semmiképpen sem tette volna indokolttá sem elbocsátását, sem azt a hajszát, mely emiatt ellene, valamint a könyvtár vezetője ellen indult. Ezt mások is felismerték, és megpróbálták megtalálni a megfelelő magyarázatot erre az igazságtalannak látszó eljárásra. Személyes bosszút, titkos összeesküvést, irigységet sejtettek a háttérben. Az igazi okra azonban nem bukkantak rá. A Csontosi-ügyet ugyanis csak akkor értékelhetjük helyesen, ha kilépünk a könyvtár falai közül és nem hagyjuk figyelmen kívül a kor politikai viszonyait sem. IV. A múlt század nyolcvanas éveinek legvégén, a kilencvenes évek elején az OsztrákMagyar Monarchia belső ellentétei kiéleződtek, a dualista rendszer válságba került. Az alapvető osztály- és nemzeti ellentétek mellett elmélyültek az uralkodó osztályok egyes csoportjai közötti ellentétek is, melyek Magyarországon az 1889- évi véderővitában robbantak ki. Ettől kezdve az ellenzék hadjárata vulkánikus talajjá változtatta a magyar parlamenti életet. A dualizmus korának ebben a szakaszában a kormányon levő szabadelvű párt — a balközép —, melynek neve semmiképp sem felelt meg a gyakorlatban folytatott, a nagybirtok és az osztrák-magyar finánctőke szövetségét, vagyis a kiegyezést védelmező politikájának, egyre elkeseredettebben küzdött az ellenzéki pártokkal, a függetlenségi és a nemzeti párttal a hatalomért. A kormánypárt hihetetlen mohósággal vetette magát a meg52 Fejérpataky 1913- ápr. 24-i jelentése Szalay Imréhez, OSzK irattár 1913/279. 53 Fejérpataky László nyilatkozata.. . Bp., 1911. 128—129. p. 54 Napló 1892—1897. 7- köt. 366. p. 172