AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Könyvtártörténet - Vértessy Miklós: Az Egyetemi Könyvtár ősnyomtatvány-gyűjteményének története

A Könyvtár vezetősége az egész ritkaságtárat 1943-ban az épület alagsorában levő óvóhelyre vitette le, és ott őriztette 1946-ig. Mindegyik kötet épségben maradt. 1947 nyarán az Egyetemi Könyvtár kilenc, részben orvosi tartalmú inkunábulumot cserélt el az akkor még magánkézben levő keszthelyi Festetich könyvtárral. Ezek egyike sem ritkaság, mind másodpéldány volt, s a legtöbből más 1500 előtti kiadást is őrzött az ősnyomtatványtár. A cserébe kapott mű azonban a kódexgyűjteményt gyarapította: egy 1520 körüli kartularium ez, amely hetven magyarországi pálos kolostor kiváltságlevelét és a pálosokra vonatkozó legfontosabb okleveleket, pápai bullákat, királyi privilégiumokat tartalmazza.

43 A felszabadulás utáni beszerzések közül kiemelendő Alexander Cortesius műve, a De laudibus Mattkiae Corvini poemation (Ősny. 828/a — H 5774) egyrészt magyar vonatkozása, másrészt ritka volta miatt. (A GW tíz példányról tud.) A Könyvtár 1948-ban vásárolta 2y ősnyomtatvánnyal, RMK művel és egyéb régi könyvvel együtt 2800 forintért. Az ősnyomtatványtár állományát az 1949-ben megtartott revízió 1089 kötetben állapította meg. Utána 11 kötet átkerült más gyűjteménybe (RMK, vetustissima), mert a GW és egyéb katalógusok alapján 1500 utáni kiadásoknak bizonyultak. Ilyen az az Ősny. 971 jelzetű három részből álló unikum-iskoláskönyv, amely Borsa Gedeon megállapítása szerint a bécsi Winterburgernél készült 1508—1514 közt. Barletius Marinus De vita et gestis Scanderbegi című munkája a kolofon szerint Bfernardinus de] V[italibus] kiadásában MCCCCXCIII-ben jelent meg. (Pellechet 1848) Mégis át kellett a vetustissima gyűjteménybe számozni (Vet. 13/35X mert a nyomdász csak 1508-ban kezdett dolgozni. A kolofonban közölt év csakis sajtóhiba lehet és helyesen nyilván MCCCCCXIII-ra (1513) tehető. Ezzel egy időben a nagyraktárból tizennégy kötetről meg lehetett állapítani a XV. századi eredetet. Közülük külön említést érdemel az 1500 körül Johann Prüss kiadásában megjelent fekete-vörös nyomású, kifogástalan állapotú Agenda (Ösny. 1013 — GW 455), melyből a GW három példányt tart nyilván, a két példányban meglevő 1488-as cseh Biblia (Ősny. 1027 és 1028 — H 316I) és az 1483 körül Nicolaus Kesler által nyomott Meffret kötet (Ősny. l66/a — Collijn: Uppsala 1025). Valószínű, hogy a nagyraktárban még mindig rejtőzik egy-két inkunábulum, viszont az ősnyomtatványtárból sincsenek még mind ki-, iktatva a korábban ősnyomtatványnak tartott, de valójában XVI. századi kiadások. Unikum voltuk miatt további értékes gyarapodást jelent néhány könyvtáblából kiáztatott egyleveles töredék. Ilyen Johannes Glogoviensis 1498-ra szóló latin nyelvű és 1499 körüli német nyelvű Signatiója, mindkettő Winterburger kiadvány (Ősny. 627 és 8бЗ).

41 1949 óta a Könyvtár tizenhárom inkunábulumot vásárolt. Másfél évtizedes időszakokban számolva, a vétel útján történő gyarapodás sohasem volt, még megközelítően sem ilyen nagy. A vett művek közt található Verdena Sermones Dormi secure dominicalese, melyet Baselben adtak ki (Ősny. 1012 — H 15956), Pavini Defensorium canonisationis Sancti Leopoldi című, 1491—93 közt megjelent műve (Ősny. 1014 — H 12536) és Albertus Magnus az eucharisztiáról szóló szentbeszédének 1494 körüli strassburgi kiadása (Ősny. 7б7/а H 452). Az Országos Könyvtárügyi Tanács állománygyarapítási és könyvforgalmi szakbizottságának I960 június 30-án hozott döntése szerint az ősnyomtatványok szétosztásánál elsőnek a Széchényi Könyvtár igényelhet, másodiknak pedig az Egyetemi Könyvtár. Ennek érEK. irattár 198/1947. A kartularium jelzete Cod. Lat. II5. Ld. Borsa: Beiträge z. Bibi. d. Drucke v. J. Winterburger. Das Antiquariat. 1956. 17—18. Nr. 125