AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Könyvtártörténet - Vértessy Miklós: Az Egyetemi Könyvtár ősnyomtatvány-gyűjteményének története

Az új épületbe költözéssel megszűnt a nyomasztó helyhiány, lehetővé vált a ritkaságoknak és elsősorban a XV. századi nyomtatványoknak különválasztása a törzsanyagtól. Szilágyi Sándor igazgató Kudora Károly őrt bízta meg az újonnan felállított ősnyomtatványtár rendezésével, katalogizálásával, s ő 1881-ben el is készült munkájával. Szilágyi a katalógust ki akarta adatni, de kétszer is elhalasztotta a nyomdába adást, 1881-ben azért, mert a többi anyag rekatalogizálása során egyre újabb és újabb inkunábulumok bukkantak fel, 1888-ban pedig az időhatárnak 1520-ig való kiterjesztését tervezték.

39 Ez meg is történt — az 1501—1520 közt megjelent művek részletes és betűhív leírásokat tartalmazó címfelvételeinek egy része ma is megvan — de 1901-ben, mikor Dedek Crescens Lajos újból rendezte a tárat, visszatértek a nemzetközileg elfogadott 1500 évhez.

40 Az inkunábulumokat 1—960 sorszámú jelzettel látták el, 7 szám tévedésből üresen maradt. Az állomány ekkor 953 mű volt 972 kötetben. 1907-ben Ferenczy Zoltán igazgató jelentette a Vallás és Közoktatási Minisztériumnak, hogy a katalógus készen áll, kéri a nyomtatás engedélyezését.'

11 A szükséges költségeket ekkor nem sikerült biztosítani, pár évvel később pedig az első világháború kitörése hiúsította meg végleg a szép tervet. A nyomdakész kézirat közben elveszett vagy ismeretlen helyen lappang. Még az első világháború előtt, 1904-ben kezdődött meg Németországban a nemzetközi ősnyomtatvány-katalógusnak, a Gesamtkatalog der Wiegendr

uckének előkészítő munkája. Ebbe később saját országuk ősnyomtatványainak feldolgozásával külföldi könyvtárosok is bekapcsolódtak. A magyar könyvtárak inkunábulumait — és ezekkel együtt természetesen az Egyetemi Könyvtárét is — a Könyvtár egyik tisztviselője, Fitz József dolgozta fel. A Gesamtkatalog szerkesztősége a Preussische Staatsbibliothekban székelt. így szerzett ez a berlini könyvtár tudomást arról, hogy Antoninus Confessionaléjánú. 1477- évi kiadásából — melyet különben tévesen a nápolyi Moravus nyomda termékének tartottak — csak az Egyetemi Könyvtárnak van példánya, mégpedig három példány két variánsban. (Azóta a gyöngyösi ferencrendi zárdában is felfedeztek egy példányt.) A Staatsbibliothek kezdeményezésére az Egyetemi Könyvtár az egyik példányt elcserélte négy másik 1500 előtti nyomdatermékkel, mégpedig Rolewinck Fasciculus temporumának 1477. évi kiadásával (Ősny. 53/a — H 692I), Guido de Baysio Rosarium decretum&vA (1481: Ősny. 82/a — H 2717), Schussenried Modus legendi abbreviaturasával (1488: Ősny. 341/a — H 11484) és Nicolaus de Cusa Tractatus variijének 1488 körüli kiadásával (Ősny. 889/b — H 5893)42 A tár a századfordulótól a felszabadulásig kb. 110 kötettel gyarapodott. Az új besorolások jelentős része azonban nem új szerzemény, hanem a rendes raktárban talált, részben még az abolíció idejéből származó keltezetlen művek, amelyeknek ősnyomtatvány voltát felismerték a ritkaságtár vezetői, időrendi sorrendben Dedek Crescens Lajos, Hóman Bálint, Fitz József és Domanovszky Ákos. Ekkor osztották az ősnyomtatvány-gyűjteménybe többek közt a már említett unikum pálos breviáriumot is. A kevés újonnan vásárolt kötet közül a legértékesebb a Báriám és Jozefát legenda német fordításának 1476 körül Anton Sorg nyomdájából kikerült, korunkra összesen tíz példányban maradt kiadása (Ősny. 830/a — H 5916). 39 A budapesti Kir. M. Tud. Egyetem Könyvtára címjegyzéke. 6. köt. 1882. IV. 1. és 12. köt. 1888. IV. 1. 40 U.o. 26. köt. 1902. VII. 1. 41 U.o. 32. köt. I9O8. V. I. 42 EK. irattár. З88/1927. 124