AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Könyvtártörténet - Vértessy Miklós: Az Egyetemi Könyvtár ősnyomtatvány-gyűjteményének története

A két katalógusból nem szabad következtetni külön tár felállítására. Ezt bizonyítja egyrészt a második jegyzék címe, amely szerint csak az általános katalógus alapján írták le az ide tartozó munkákat (Elenchisatio librorum saceuli XV

й et XV

I

tl prima typographiae incunabula exhibentium ex catalogo universali), és még inkább a raktári jelzet, annak a szekrénynek és annak a sornak a megjelölése, ahol a könyv található. (Az egyedi jelzetet a Könyvtárban csak 1875 után vezették be. A katalógusban megadott szekrényszámok azonosak az egyéb, nem ritkaságtári munkák tárolására használt szekrényekével.)

36 V. A XVIII. század végének államosítással, kétszeri költözéssel és a nagyarányú abolíciós anyag adminisztrálásával járó mozgalmas korszaka után a Könyvtár életében csendes időszak köszöntött be. Ennek egyik legjellemzőbb tényezője a szegénység. Megnyilvánult ez már az elhelyezésben. A túlzsúfolt, a szó legszorosabb értelmében összedűléssel fenyegető épületben a polcokon egymás mögött kettős-hármas sorban álltak a könyvek, Tóth András a korszak történetéről írott tanulmányaiban jellemzően világítja meg a jobb anyagi ellátottságért vívott eredménytelen vagy csak igen szerény eredményeket elérő meg-megújuló küzdelmet. A beszerzési keret 1830-ig évi 400, 1859-ig 1000 és 1871-ig 5000 Ft. Ebből az összegből még a legfontosabb, legjelentősebb új könyveket sem lehetett megvásárolni. Egy 1858-ban tartott könyvtárvizsgálat hivatalosan is megállapította, hogy a könyvállomány lemaradása az általános szinttől 1790 óta folyamatosnak mondható.

37 Ilyen körülmények közt XV. századi ritka könyvek vásárlásának még a gondolata sem merült fel. A XIX. század elejére tehető az egyetemi könyvtárhálózat kialakulásának kezdete, a Csillagvizsgálóban levő, a füvészkerti, az Állatorvosi Intézeti és a hittudományi kari fiókkönyvtár létesítése. Ősnyomtatvány vonatkozásban csak az utóbbi érdekes. A központi könyvtár ugyanis, amely az 1500 előtti műveket nem különleges ritkaságnak tekintette, hanem — s ezt ismételten hangsúlyozni kell — különösebb korlátozás nélkül olvasható könyveknek, egyéb könyvekkel együtt kb. 30—35 ősnyomtatványt is átadott a hittudományi karnak. A Kar szoros szervezeti összefüggésben állt a központi papneveldével, könyvtáruk is közös volt, s a szemináriumi könyvtáros kezelte az Egyetemi Könyvtár által használatra átadott műveket. 1949-ben azután, mikor a teológiai kar önálló főiskola lett, az átadott ősnyomtatványok egyetemi jellege végleg megszűnt. 1875-ben készült el a Könyvtár mai épülete. Alapozása közben egy római kori befalazott feliratos kőre, egy Hunyadi címerrel díszített kapuzatcsúcsra és egy Mátyás király palotájából származó oszlopfőre bukkantak. Ezeket egy Békásmegyeren kiásott római oltárral, melyet Reguly Antal könyvtárőr adott a Könyvtárnak, felajánlották a Nemzeti Múzeumnak. A Könyvtár cserébe Bornemissza prédikációinak három kötetét kapta és két ősnyomtatványt, az első magyar földön nyomott könyvet, a Budai krónikát (Ősny. 10 — H 4994) és a Constitutione s incliti regni Hungáriáé című 1490 előtti törvénygyűjteményt (Ősny. 827 — С 1757). Ez a csere volt Toldy Ferenc igazgatóságának utolsó fontosabb cselekedete, hat nappal nyugdíjaztatása előtt.

38 36 Ld. Vértesy M.: Szinnyei József és Horvát Árpád. Az Egyetemi Könyvtár évkönyvei. 1. Bp., 1962. 98—99 1. 37 A Rektori Hivatal iratai 1875/58—374. Idézi Tóth A.: Az Egyetemi Könyvtár és a magyar tudományos élet 1849—1876. 465 1. 38 EK irattára, szám nélkül. 123