AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 1. (Budapest, 1962)

Módszertani kérdések - Pajkossy Györgyné–Zelenka István: A periodikák címleírási szabályzata. (Az Egyetemi Könyvtár története 1875–76-ban)

liai közkönyvtárak szervezetét, címtározását, rendezését és kezelését a helyszínen tanulmányozhassa. Távollétében Szinnyei József helyettesítette. Szinnyei 1862-től foglalkozott bibliográfiai munkákkal, hírlaprepertóriumok készítésével, de aránylag későn, 42 éves korában lett könyvtáros. 1872. december 27-én nevezték ki második tisztnek az Egyetemi Könyvtárba. Szolgálatát a régi épületben kezdte meg, a „farkasordító'''

'-ban. így nevezték el azt a nagy termet, ahol télvíz idején mindig 2—3 fokkal volt hidegebb, mint az utcán. Innen kellett kihoznia a kért könyveket, amelyek nem voltak megszámozva. A katalógusok ugyanis csak a tékát (szekrényt) és polcot tüntették fel. „En ismertem legjobban a számozatlan könyvekkel való bánás nyomorúságát — írta később ezekről az évekről —, azért én harcoltam leginkább a modern cédula-katalógus és a számozás mellett."

4

' 1875 elején felemelték a személyzet létszámát, tizenegy főre (igazgató, 2 őr,. 3 tiszt, 4 szolga, fűtő). Egy évvel később Trefort kultuszminiszter engedélyt adott, hogy 1,50 Ft* napibérrel még két díjnokot vegyenek fel.

5 Az első őr, s mint ilyen rangidős az igazgató után, Szinnyei lett, a második őr Márki József, a három tiszt Máté Sándor, Litassy József és Kudora Károly. Ezek a kinevezések 1875. április 28-án jelentek meg. Pár nappal később, május 6-án bezárták az olvasótermet, megkezdődött az új épületbe való átköltözés előkészítése, a könyvek összecsomagolása. A régi és az új épület a Ferenciek terén, a mai Károlyi utca elején egymás közvetlen szomszédságában állt, s ez a költözést igen leegyszerűsítette. Tíz láda alá kereket tettek, ezek lettek a szállítókocsik. A régi olvasószoba egyik ablakát ajtóvá alakították át, s innen egy rögtönzött fahídon s az új épület udvari folyosóján át vitték a könyveket az előcsarnokba. Az emeleti raktárakba egy kézzel hajtott felvonó könnyítette meg a szállítást. A költözést 1875. október 11-én kezdték meg, három hónappal később, január 28-án mind a 200 000 kötet az új helyén sorakozott, egyelőre a régi raktári felállításban.

6 A kölcsönzés egyetemi tanárok részére a költözés ideje alatt sem szünetelt. Még a régi épületben kiválogatták Szinnyeiék a legkeresettebb műveket az olvasótermi kézikönyvtár részére. Ezeket egyelőre ugyancsak a régi rendben állították fel, és a költözés után haladéktalanul megkezdték számozásukat és új címfelvételezésüket. Trefort kultuszminiszter határozott utasítására Than Károly elrendelte a kézikönyvtári anyag rendezésén, cédulázásán kívül a katalógus kinyomatását is, de ezzel a munkával nem az igazgatót, hanem az első őrt bízta meg. Horvát szerint „írásbeli megkérdezésem nélkül rendeltetett el felsőbb helyről, s hozzájárulásom nélkül hajtatott végre felsőbb kívánságra — dacára annak, hogy a csak kevéssel azélőtt életbe léptetett könyvtárutasítás 2. §-a határozottan kimondja, miszerint »a könyvtárt illető bármely ügyben csak az igazgató* véleményének meghallgatása után történhetik intézkedés«".

7 Az Egyetemi Könyvtárnak a XIX. századra vonatkozó irattára elég hiányos, sok fontos aktát kiába keresünk benne, az egyetemi iratanyag pedig 1956-ban megsemmisült, így ennek a különös és feltűnő intézkedésnek az okát keresve, találgatásokra vagyunk utalva. A legvalószínűbbnek látszó magyarázatot Horvátnak valamivel később, 1876. szeptember 1-i keltezéssel megjelent röpiratában találjuk meg. A Néhány szó a budapesti Magyar Kir. Egyetemi Könyvtár rendezése és címtározása ügyében című brosúrában elmondja, hogy a könyvtár rendezésének egyedül megengedhető menete a következő: a teljes állomány szak szerinti rendezése, az egyes szakokon belül a könyvek felállítása a szerzők szerinti betűrendben és ezután a jelzetek megadása*.