AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 1. (Budapest, 1962)
Módszertani kérdések - Pajkossy Györgyné–Zelenka István: A periodikák címleírási szabályzata. (Az Egyetemi Könyvtár története 1875–76-ban)
»Bizonyos könyvtömeg a könnyebb hozzáférhetőség tekintetéből az olvasóteremben lehet elhelyezve, — de bibliographice nem szabad léteznie kézikönyvtárnak; mert külföldön az olvasóteremben elhelyezett munkák egészen úgy szignáltatnak, mintha a könyvtermekben állanának az illető szakmunkák közt." 8 Ebből logikusan következik, hogy az egész könyvtárt s így az olvasótermet is be kell zárni pár évre, és csupán a rendezés, szakozás, számozás stb. után lehet külön kézikönyvtárat felállítani s az olvasók rendelkezésére bocsátani. Than Károly rektor és Kovács József prorektor egész idő alatt élénk figyelemmel kísérte a költözést, rendezést; ismerte a könyvtár nyitvatartásának fontosságát tanulmányi szempontból, és állandóan sürgette az olvasóterem mielőbbi megnyitását. Horvát valószínűen előadta nekik nézeteit, és más forrásokból ismert nyakasságával kijelenthette, hogy ezeken nem hajlandó változtatni. Ilyen körülmények közt, a hosszú zárvatartás elkerülése" végett eshetett a választás Szinnyeire. A döntés, mint a következmények mutatják, a lehető legszerencsésebb volt. A munka gyorsan elkészült, a 4423 művet, 9381 kötetet feltáró nyomtatott címjegyzék már március 23-án kikerült a sajtó alól. A műveket Szinnyei nem tudta az idő rövidsége miatt szakrendbe sorolni, bár — mint az előszóban írja — meg volt győződve, hogy ez sokkal hasznosabb lett volna a szerzői betűrendnél. 9 Az olvasóterem ünnepélyes megnyitása március 26-án történt meg. Ezután került sor az állomány többi részének a rendezésére. A költözésig a törzsanyag kilenc tudományszak szerint volt csoportosítva. Az egyes könyvek jelzete feltüntette a szakot, amelybe tartozik és közelebbi szám nélkül azt a szekrényt és a szekrényben azt a sort, ahol állott. Egyes későbbi beszerzésű gyűjtemények (Balogh-, Frank-könyvtárak) egészen külön állottak. Cédulakatalógust csak néhány külön gyűjteményről és a törzsanyag I— XXVII. és XXXVII— XXXIX. szekrényéről készítettek. A többi könyvről a látogatók csak a 23 foliókötetbe kötött címtárból szerezhettek tudomást. A kilenc szakról szakkatalógust is írtak — ugyancsak kötetkatalógust —, de a részletesebb tagoltság majdnem teljesen hiányzott. Az ötödik szakban például csak két betűrend volt, egyik a matematikai műveket sorolta fel, a másik a filozófiaiakat. 10 Ezt a rendszert természetesen egy modern nagykönyvtárban nem lehetett sokáig fenntartani. A rendezésre a javaslatot az igazgatónak kellett volna megcsinálnia, felhasználva a tanulmányútján tapasztaltakat. Horvát a rektor felszólítására valóban írt egy javaslatfélét. Ezt az egyetem elküldte véleményadásra két külső szakértőnek, Pulszky Ferencnek, az országos gyűjtemények, könyvtárak és múzeumok felügyelőjének és Fraknói Vilmos múzeumi könyvtárosnak. Pulszky úgy nyilatkozott, hogy Horvát írása nem nyújt semmi alapot a rendezésre, nem mondja meg, mi volna a legcélszerűbb mód, mi lenne a követendő sorrend. Fraknói ugyanígy vélekedett, ő sem látta azt elfogadható tárgyalási alapnak. 11 Később Horvát nyomtatásban is kiadta a könyvtár rendezéséről szóló nézeteit. 12 Nagyjából ugyanazt mondja el ebben is, csak bővebben kifejtve. Röpirata — Fraknói jellemzése szerint — „sem jelentés, sem javaslat; mind a kettőből nyújt ugyan valamit, de feleresztve meddő polémiában, mely soha sem objektív, és gyakran a személyeskedés terére téved eV Elvéit megingathatatlanoknak tartja, és az ettől való „minden eltérést a tudomány ellen intézett merénylet gyanánt perhorreskált" . rá Than Károly hasonlóképp vélekedett: „... nagyrészt polémia a már használatban levő terem berendezése ellen, részben pedig felsorolása némely németországi könyvtárak befejezését váró rendezésének, de semmi pozitív alapot nem nyújtó jelentés." 1 * A minisztérium február 26-án kelt utasítására Pulszky is készített egy Emlékiratot a rendezés alapelveiről. Ehhez Szinnyei négy Pótlékot csatolt. Az Emlékirat 7*_ 99
