AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 1. (Budapest, 1962)

Módszertani kérdések - Hunyady Piroska: Olvasáspszichológia, olvasótípusok

budai Egyetem — a többi XVIII. századi főiskolához hasonlóan — a középkori hagyományokat csaknem töretlenül megőrizte még a XVIII. század második felében is. Minthogy eredetileg papi létesítmény volt, túlnyomóan egyházi befolyás alatt állt. A hagyománytisztelet és merevség nemcsak a tanítás módjában (felolvasás), régi elavult tankönyvek használatában mutatkozott meg, hanem jelentkezett az Egyetem egész struktúrájában is, gondoljunk csak a teológia előjogaira a többi karokkal szemben.

31 Egyetemünk 1773-ig hivatalosan is a jezsuiták kezében volt, tőlük függött a tanszékek betöltése, de még az előadások rendjének megszabása is. Az oktatás az 1599-ben készült hírhedt „Ratio studiorum" alapján folyt még másfélszázaddal később is. Az oktatásnak ezt a formáját nemcsak a kívülállók és rosszakarók bírálták, hanem néha a rend tagjai maguk is.

32 1753 után külföldön több jezsuita professzor szakított az addigi módszerrel, és filozófiai előadásait Christian Wolffra támaszkodva tartotta, Descartes, Leibniz és a fejlődő természettudományok hatására eltávolodott a skolasztikától.

33 Hasonló törekvésekkel Magyarországon is találkozunk. A hazai jezsuita professzorok a XVII. században még nem voltak hajlandók tudomást venni a descartes-i fizikáról, noha minden nagyobb külföldi egyetemen már ezt tanították. Mária Terézia 1753. évi rendeletének hatására azután végre nálunk is megjelent néhány új tankönyv, és ezek — bár számos engedményt tettek a vallásnak — a kartéziánus fizika elveire épültek. Ekkor azonban külföldön már a haladóbb newtoni tanok terjedtek mindenütt. A hazai tankönyvek rendkívül terjedelmesek, fejtegetéseik körülményesek és hosszadalmasak, mégis nyilvánvaló jelei annak, hogy a hagyományos oktatási módot már maguk a jezsuiták sem érezték — legalábbis a fizika területén — kielégítőnek.

34 Ennek ellenére a tényleges változások az Egyetemen jelentéktelenek voltak, a jezsuiták továbbra is ragaszkodtak ahhoz, amit tömören három szóban lehet jellemezni: konzervatív, jelentéktelen, provinciális.

35 Makacsul ragaszkodtak a hároméves filozófiai tanfolyamhoz; a professzorok felolvastak vagy diktáltak, a négyhetenként ismétlődő disputációkon legfeljebb a vitatkozásban és érvelésben szerezhettek a hallgatók némi jártasságot, átfogó ismereteket, tudományos problémák önálló megoldását nem kívánták meg tőlük. A jezsuita egyetemi tanárok — egy-két kivételtől eltekintve — ennek megfelelően a XVIII. században nem Örvendtek valami nagy tekintélynek, a közvélemény gyakran tette őket gúny tárgyává.

36 Túlnyomó részük erősen konzervatív, részben reakciós elemek közül került ki, és szemben állt a kor haladó eszméivel.

37 Az egyetemek átalakítása hasznosabb és célszerűbb intézményekké Ausztriában és Magyarországon a legszorosabb összefüggésben állt a felvilágosult abszolutizmus általános kormányzási irányvonalával. A cél a birodalom egész területére kiterjedő egységesítés volt, a rendi rétegeződésű társadalom, a sokféle feudális hagyománnyal terhelt Habsburg-monarchia átváltoztatása az alattvalók viszonylag egységes „szövetségévé", vagyis centralizált hivatalnok-állammá. Ezt szolgálta minden intézkedés, az államapparátus tökéletesítése, hatáskörének kiterjesztése az abszolút uralkodó hatalmának erősítésével, az állami jövedelmek növelése, a törvényhozási, kormányzási, pénzügyi és hadügyi reformok éppúgy, mint az oktatásügy terén végrehajtott átszervezések.

38 A jezsuita rend feloszlatása (1773) fájdalmasan érintette az Egyetemet, sok tanszék gazdát cserélt, Mária Terézia rendelkezése értelmében a teológiai karon nem taníthattak volt jezsuiták.

39 A bölcsészkaron azonban újra a volt jezsuitákat nevezték ki,

40 az 1774-ben kidolgozott új tanterv csak az osztrák főiskolákra terjedt ki, a Ratio Educationis (1777) pedig az Egyetem vonatkozásában még az előbbinél is kevésbé felelt meg a modern követelményeknek. 6*83