AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 1. (Budapest, 1962)

Egyéb tanulmányok - Lengyel Béla: Timár Szaniszló. (A marxista szemlélet korai megjelenése a magyar regényirodalomban)

Engels idézett műve ismét megerősíti, honnan meríthette Timár forradalmi gondolatait. „Helyzete és környezete — írja Engels — szinte ellenállhatatlanul erkölcstelenségre csábítja a munkást. A munkás szegény, nem talál örömet az életben, meg van fosztva csaknem minden élvezettől, nem fél többé a törvényes büntetéstől — hát miért korlátozza vágyait, miért engedje a gazdagoknak, hogy zavartalanul élvezzék vagyonukat, miért ne sajátíthatná el a vagyon egy részét? Mi indokolhatná, hogy a proletár ne lopjon? Nagyon szép és a burzsoának kellemes hallani, ha a 'tulajdon szentségéröV beszélnek, — de magától értetődik, hogy annak, akinek nincs tulajdona, már nem szent a tulajdon. A pénz az istene ennek a világnak. A burzsoá elveszi a proletár pénzét, és ezzel gyakorlatilag ateistává teszi öt. Nem csoda tehát, ha a proletár ateista marad, és nem tiszteli többé a földi isten szentségét és hatalmát. "

21 A Kommunista Kiáltvány is rámutat: a proletár szemében a törvény, az erkölcs csupa polgári előítélet. Lencz kételyeire, ellenvetéseire István elmondja, milyennek képzeli el az új társadalmat. „. .. A tekintély igenis megvan, és pedig nem az egyesben, hanem az összességben. Ha általánosítva van ez, akkor az állam képviseli ezt a tekintélyt, ha csak elszigetelt térre szorítkozik, akkor a társaság összessége kényszeríti a henyélőket a munkára. Nem áll, hogy a munkakerülők ugyanazon jogban részesülnek mint azok, akik dolgoznak. A teljes jogegyenlőséget csak a munkakötelezettség betartása határozza meg. Aki nem dolgozik, semmi jogban nem részesül. Enni sem kap, hacsak száraz kenyeret nem s azt is csak bizonyos ideig. Ha meg nem javul, a társaság kitaszítja kebeléből, és így az egyes egyén, akármilyen munkakerülő hajlamai vannak is, kénytelen alkalmazkodni a többihez, hogy nyomorultan el ne vesszen. Lehet, hogy az ilyenek erkölcsileg mélyebbre süllyednek, mint a mostani polgári társadalomban, amely börtönökkel és vérpadokkal van tele, de a munka szentségét megvédelmezvén azok, akik dolgoznak, megtalálják minden emberi jogaikat, és ez a fődolog." Lencz ellenvetése: mi lesz, ha a naplopók tömege "fellázad? István megnyugtatja: mindig többen lesznek, akik dolgozni akarnak „és az a többség önként fogja megvédelmezni a közösséget." Lencz szerint akkor mindennap utcai harcok lesznek. Anna is beleszól a vitába: „Nem fog munkakerülő oly nagy számban akadni, Lencz úr,... egy állam, amely a munka alapjára szervezkedik, bizonyosan úgy fogja berendezni alkotmányát, hogy a védelem már a rendszerben lesz meg." István megerősíti Anna szavait. „De ne tessék hinni, hogy a jelenlegi szocialista tanok kimerítik az egész jövendő képét. Változni fognak ezek is, és csak hadd jöjjön el a szocializmus uralma, megjön vele a rend és béke szelleme is. Én katonaság nélkül sem képzelem el a szocialista államot; hatalmi eszközökre szükség van, hogy az emberben lakozó bestiát meg lehessen fékezni. Nem képzelem el parlament nélkül sem, mert új meg új törvényekre is van szükség." Lencz újabb kérdése: mi lesz, ha mindenkinek egyformán joga lesz minden élvezethez? Mindenki bort akar inni, s mindenki a legjobb bort akarja inni. „Mit csinál ön egy berúgott társadalommal? " S hogyan osztják majd fel a munkát? „Ki fog alsóbbrendű munkát végezni, és ki az előkelő, könnyű munkát? . . .Minden logikus gondolkozás előtt világos, hogy a legrútabb, legpiszkosabb, legnehezebb és legalsóbbrendű munkát legjobban kell jutalmazni." István elismeri, hogy ezek a kérdések részben az ő kételyei is, „de azért nem elég erősek, hogy hitemet megrendítsék a szocializmus jövőjében..." Lencz szerint pénz és magántulajdon nélkül nincs, ami ösztönözze az embereket. István megállapítja: ezeket a kérdéseket a társadalom fejlődése meg fogja oldani. „A szociális állam alkotmányát is ki fogják dolgozni annak idejében. .. Csak meg kell várni, míg az idő megérleli az eszméket. De akármilyen lehetetlennek lássék is a szociális államot megvalósítani, bizonyos, hogy a mozgalom megtermi a gyümölcsét, ha kellőleg megnő, és az eszmék megtisztulnak. Lehet, hogy megmarad 20 6