AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 1. (Budapest, 1962)

Egyéb tanulmányok - Lengyel Béla: Timár Szaniszló. (A marxista szemlélet korai megjelenése a magyar regényirodalomban)

a polgári társadalom, lehet, hogy a monarchiák is megmaradnak, de ha a mozgalom oly hatalmas és óriási lesz, hogy nem lesz előle kitérés, a hatalmi tényezők kénytelenek lesznek foglalkozni vele, és akár e társadalom keretén belül, akár új keretben, de a munka szelleme diadalra jut, ha kell, forradalom árán is. A nagy francia forradalom kezdetén sem tudták, hogy minővé fog fejlődni, s mégis megszületett belőle a szabadság, egyenlőség és testvériség hármas evangélioma. Ez a mozgalom is csak előhírnöke egy nagy átalakulásnak, amelyet még nem tudunk belátni. Isten országa után, amelyben az emberiség oly sokáig hitt és hinni fog talán mindig, el fog következni az ember országa is. A rabság és modern bérrabszolgaság meg fog szűnni, és ezért minden lelkesedő szívnek kötelessége részt venni a mozgalomban."

22 A társadalmi forradalom feltartóztathatatlanságának érzékeltetése és a jövő meglepő valósághűséggel való felidézése éles ellentmondásban van István naiv utópizmusával, gyáralapítási tervével, a személyes példa, erejébe vetett hitével. Timár Szaniszló nemcsak mély gondolatokat vetett fel korának társadalmáról és az elképzelt jövőről, — meg is tudta mutatni ezt az erjedési folyamatot a magyar munkásosztály harcában. István egy kis hírt olvas az újságban: a Vulkán nevű gőzhajó nem érkezett meg rendeltetési helyére. Meg van róla győződve, hogy a hajó felrobbant. Anna állhatatosan vigasztalja az összeroppant férfit, aki nem egyezik bele, hogy a tisztalelkű nő vele maradjon. Ekkor megjelenik a lány apja, akit megtörtek családi életének csapásai, és könyörög Annának, jöjjön vele. Istvánt is hívja, legyen Anna férje. A lány megcsillantja István előtt a lehetőséget: övé lesz a gyár, és megvalósíthatja terveit. István nem érez jogot a boldogságra, bűnéért vezekelni akar. „Elmegyek testvéreim közé, a rongyosok világába. Fölkeresem azt a helyet, ahol az élet nyomora a legkiáltóbb, ahol a rongy legerősebben küzd a selyemmel. Elmegyek a nyomor legmélyebb forrásáig, és iszom velők együtt a forrás keserű vízéből. .. Leszállok a legmélyebb mélységekbe, és részt veszek a viaskodásban, talán megadatik nekem még egyszer az erő és érdemessé leszek a lelkesedésre, amelytől erőszakosan, bűnös kezekkel fosztottam meg magamat. . . Munkás leszek újra, éspedig azok közt, akik valamennyi között legnehezebben és legkeserűbb szívvel húzzák az igát.. . Elmegyek vissza Magyarországba és beállok munkásnak, ahol tizennégy óra hosszáig dolgoznak a munkások naponkint. Ott fogok dolgozni, azok között, akik életök, egészségök árán, éhezve, hőséget szenvedve, kitéve embertelen bánásmódnak, a selymesek palotáihoz való anyagot gyárt/a/c."

23 Megígéri Annának, bárhogy is alakul a jövő, még egyszer fel fogja keresni. Nem engedi meg neki, hogy vele menjen; ez megakadályozná vezeklését. A gyári munka, a munkássors megrázó képei következnek; kitűnő szemléltető példákként egészítik ki azt, amit Engels A munkásosztály helyzete Angliában c. művében és Marx A tökében a truck- és a coííage-rendszerről elmond: a munkások kénytelenek a gyáros boltjában elkölteni keresményüket s az általa fenntartott és bérbeadott »szálláson lakni, ahonnan bármikor kikergethetik őket. Munkáslélektani megfigyeléseket tesz az író arról, hogy a még elnyomottabb nemzetiségi munkásokkal szemben kíméletlenebbül mer fellépni a munkafelügyelő, mint a magyar munkással, akit „nem igen mer megütni, mert annak hirtelen mérgií természete van, s ha egyszer megdühödik, veszedelmes. Csak a családos embert lökdösi hátba, vagy ráhúz egyet vidám jókedvében. Ő, tudniillik, ösmeri a családos ember pszichológiáját. Az rendesen fél, hogy ha rakoncátlankodik, elcsapják, és nem kap munkát.'''' Vannak kiemelkedő vezető egyéniségek is a munkások között. „A sápadt és kimerült alakok között van néhány nagyon jókedvű, egészséges, életerős is. Ezek a sors kedveltjei a nyomorultak társaságában," a többiek rokonszenvvel és bizonyos tisztelettel néznek rájuk, mintegy „tőlük várnak biztatást a béketűrésre és kitartásra.'''' 207