AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 1. (Budapest, 1962)

Az Egyetemi Könyvtár kéziratairól - Donáth Regina: Adalékok a XVII. századi Kolozsvár életéhez az Egyetemi Könyvtár egy kézirata alapján

Az osztályharc harmadik megjelenési formája a vagyonos rétegek és a fizetett munkaerők, napszámosok és szolgák közötti harc Kolozsvárott is, ahol a lakosság nagy része plebejus, vagyontalan szegényember volt. Ez a réteg egyrészt a céhek differenciálódása folytán elszegényedett és lesüllyedt mesterekből vagy a máshonnan bejött szegény iparosokból,

35 másrészt azokból az idehúzódott jobbágyokból tevődött össze, kiket az erősödő allodizáció,

36 továbbá a háborúk pusztításai és a német zsoldosok garázdálkodásai tettek nincstelenné. A plebejusok kontár-iparosként dolgoztak, vagy elszegődtek szolgáknak, napszámosnak a város által meghatározott bérért. Akik nem jutottak munkaalkalomhoz, a városban csavarogtak. Már az 1585-i statútum szigorú végzést hozott a rideg legények ellen, kik nem szegődnek el szolgálatba, csak korcsmákon hevernek. Ugyancsak büntetést szabnak a munkanélküli szolgálóleányokra is.

37 Az erdélyi országgyűlések is több végzést hoztak ebben az ügyben. így az 1615. szept.—okt.-i országgyűlés 21. pontja

38 •és az 1620. áprilisi országgyűlés 16. pontja.

39 A fizetett munkaerőknek a város szabta meg bérét. így 1621. június 26-án a kolozsvári közgyűlésen a tanács és a „száz férfiak" megszabták Kolozsvár területén a szolgák, szolgálók, vincellérek fizetését, éspedig azok, akik jövevények, vagy nemrég jöttek a városba,kevesebbet kapnak, mint akik odavalók, vagy néhány év óta ott laknak.

40 Minthogy azonban a feudális kötöttségek következtében a munkaerőkereslet állandóan nagyobb volt a kínálatnál, igen gyakran az előírtnál nagyobb bérrel az előző gazdától elcsalták a szolgákat. Éppen ezért az országgyűlések tiltották a nagyobb bér adását, és elrendelték a szökött szolgák elfogását, és eltiltották, hogy ilyen szolgát más felfogadhasson.

41 Hogy milyen érzékenyen érintette a gazdákat a fizetett munkaerők szökése, mutatja, hogy a naplóírók, így Vass György is névvel együtt jegyzi fel szökött szolgáit, és hozzáteszi, hogy „turbatus voltam", mert elszökött.

42 A szökésnek gyakran a fokozódó kizsákmányolás volt oka, ilyenkor az is előfordult, hogy szökés előtt a béres szolga bosszút állt gazdáján, ami az élesedő osztályharcra mutat. így Szaniszló Zsigmond naplójában elpanaszolja, hogy béres szolgája mikor elszökött, szekerét •összevagdalta „ezzel az átkozott fiú meg nem elégedvén, az szénát rajta meggyújtotta. "

43 Hogy fontos volt a fizetett munkaerő alkalmazása, ha még nem is döntő jelentőségű, mutatja, hogy többen, így Szaniszló Zsigmond is mindannyiszor feljegyzi, ha sikerült napszámossal dolgoztatnia.

44 Kolozsvár városa is rendelkezett a szökött szolgákról. így kéziratunk Constitutio c. részének 2. tit. 6. pontja is elrendeli, hogy az urokat elhagyó szegődött szolgákat elfogják, viszont ez azt is elrendeli, hogy ha urának vagy asszonyának bosszúsága által van fogságban, akkor a törvény védje meg. Ez a védelem a munkaerőhiányra utal, valamint a kézirat 11. tit. 6. pontja, mely elrendeli, hogy a szolga bérét a gazda adja meg, sőt ha adóssága van a gazdának, előbb a szolga bérét kell megfizetnie, és csak azután fizetheti az adósságát. Ugyanennek a fejlődésnek még előrehaladottabb szakaszát mutatja kéziratunknak függelékben közölt az a darabja, mely a szolgákról és szolgálókról való végezést tartalmazza. Ez a darab még kiadatlan. A végzés célja a korábbi visszaélések megszüntetése volt. Az intézkedés meghatározza az elszegődés módját, kiköti, hogy ha már elszegődtek, akkor nagyobb fizetésérc máshoz né mehessenek. A végzés pontjaiban azonban már szó sincs arról — mint azelőtt szokásban volt —, hogy a hűtlen szolgát el kell fogni, csak komolyan figyelmeztetni kell, és ha a sértett fél követeli, akkor a szolga fizetéséből 12 magyar forintot kell levonni. Érdekes tünet az is, hogy ha a szolga már elkötelezte magát, de közben meggondolja, és megalkuszik egy másik gazdával, és ha az első gazda is megad ugyanannyit, mint amennyiben a másikkal megalkudott, az elsőnél kell maradnia; ha azonban nem 164