AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 1. (Budapest, 1962)

Az Egyetemi Könyvtár kéziratairól - Donáth Regina: Adalékok a XVII. századi Kolozsvár életéhez az Egyetemi Könyvtár egy kézirata alapján

kapja meg ugyanazt a bért, akkor mehet a második gazdához. Ezek az intézkedések a fejlődésnek arra az útjára mutatnak, mely elvezethetett vokia a feudális kötöttség bomlásához. A már fentebb említett okok miatt ez a fejlődés azonban lassan haladt, majd egy időre egészen el is akadt. Végül lényeges formája a társadalmi és osztályharcnak az a harc is, mely a polgárság keretein belül folyt a kézműves polgárság és az erőteljesebben kapitalizálódó s gyakran uzsoratőkévé váló kereskedelmi tőke között. Ennek a harcnak az európai fejlődéstől elmaradt Erdélyben aránylag kevesebb adalékát találjuk, de nyomai itt is fellelhetők. Mint már mondottuk, az Elbától keletre fekvő országokban, ugyanígy Erdélyben is az árutermelés a mezőgazdaságban volt a legerőrehaladottabb. Az árutermelés nem azonos a tőkés termeléssel, megfér a feudalizmus kereteiben. Jelentősége,, hogy előkészítette a tőkés termelés feltételeit. A szabad városokban, így Kolozsvárott is az ipar feudális kisipar maradt, de már ebben a stádiumban is megmutatkoztak a tőkés termelés kezdetleges csírái. Lenin írja: „Az árugazdaság alapja a társadalmi munkamegosztás. A feldolgozó ipar elkülönül a kitermelő ipartól, s mindegyikük kis ágakra és mellékágakra oszlik, amelyek áru formájában külön termékeket állítanak elő, és azokat minden más termékkel elcserélik. Ily módon az árugazdaság fejlődése az elkülönült és önálló iparágak számának növekedéséhez vezet. "

45 Ezt látjuk e korban Kolozsvárott. Új iparágak keletkeztek, a régiek pedig szétváltak. Az iparágak fejlődését mutatja az a sok céhlevél, amely ebből a századból megmaradt. Ezek részben új céheké, részben a régiek újítják meg szabályaikat. így az ötvösök, szabók, szűcsök, gombkötők, tímárok, lakatosok, asztalosok, kötélverők, szappanfőzők, fazekasok, szakácsok stb. A borbélyoknak 1609-ben van először céhlevelük, és 1673-ban újították meg. Új iparágak pl. a páncél-, sisak-, kardvaskészítés. Elválnak egymástól a szabók és szűrszabók, a lakatosok, sarkantyúkészítők és késcsinálók. Amikor a feudalizmuson belül előrehalad az árutermelés, élesedik az iparosok közötti verseny. Lassan kialakul a szegényebb és gazdagabb mesterek rétege, egyre élesedik ezek között, valamint a mesterek és legények közötti ellentét. Erről az ellentétről és egyenetlenségről panaszkodik már 1620-ban a kolozsvári lakatos és sarkantyúkészítő céh,

46 1625-ben az ácscéh.

47 A kolozsvári ötvöscéhben már 1576ban sztrájkba léptek a legények sérelmeik orvoslása végett.

48 A sztrájk azonban eredménytelenül végződött. 1639-ben újra kitört köztük a viszály.

49 Annak is megtaláljuk a nyomait, hogy az egyik meggazdagodott céh tagjai más céhbeli mestereket igyekeztek maguknak alávetni. 1628-ban a kolozsvári posztónyírók akarták alávetni a kolozsvári szabókat. Kezükbe akarták keríteni a posztókészítés több egymásba kapcsolódó, különböző céhes iparágak által végzett munkafolyamatának ellenőrzését az eladási monopólium megszerzése által. A posztónyírás egyike azon iparágaknak, ahol általában a legkorábban következik be az alávetés, mert a posztó egész előállítási folyamatában az utolsó folyamatot a nyírómesterek végzik, és arra törekszenek, hogy ők közvetítsék a posztót a piac felé. A szabócéh azonban védekezett, és megállapodásukat azután oklevélbe foglalták. Ha a posztónyíróknak sikerült volna ez a törekvésük, akkor ez lett volna az első lépés a manufaktúra kialakulása felé.

50 Lenin rámutat arra, hogy minél jobban bővül a piac, annál erőteljesebbé válik a verseny. A kisárutermelő érzi, hogy érdekei, az egész társadalom érdekeivel ellentétben, monopóliumos helyzetének fenntartását követelik, s ezért fél a konkurrenciától. Mind egyénileg, mind a többi kistermelővel összefogva, minden erejével azon van, hogy megakadályozza a versenyt, hogy ne engedje be a versenytársakat 165