AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 1. (Budapest, 1962)

Módszertani kérdések - Hunyady Piroska: Olvasáspszichológia, olvasótípusok

Hogy az emberek mennyire nincsenek tudatában annak, hogy vokalizálnak, ez a kivizsgált esetek emlékezésbeli és olvasásütembeli adatainak összevetéséből tűnt ki. Az itt következő adatok nem tachisztoszkópos vizsgálatból (ilyennel nem rendelkezvén), hanem a bevallásokból, tehát szubjektív megítélésekből származnak: gyorsan olvas 58,3% férfi, 67,7% nő; lassan olvas 41,7% férfi, 32,3% nő; vokalizálónak vallotta magát 18,0% férfi, 7,4% nő. Nem szükséges, hogy a lassú olvasás kizárólag vokalizálással essen egybe, de a tachisztoszkópos vizsgálatok s az olvasás meggyorsítására irányuló törekvések a kettő közt kapcsolatot mutattak ki. Az emlékezésbeli adatok visszakérdezésen és bemondáson alapszanak: jó emlékező 47,2% férfi, 54,5% nő; közepes emlékező 52,8% férfi, 41,1% nő; gyönge emlékező — férfi, 4,4% nő. Az emlékezésbeli adatokkal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy akik cselekményre emlékeztek és nem adatokra, azok szimpatikus és ellenszenves alakokhoz kötődve emlékeztek: 37%-ban a nők és 19,7%-ban a férfiak. Többen akadtak, különösen a nők közt, akiket „untat a hosszadalmas leírás", helyesebben, akik nem tudtak kellőleg belemerülni az olvasmányba, továbbá kiragadni a leírásokból akár a közélet szellemét, akár a kor társadalmi és gazdasági törekvéseit, szükségleteit. A szimpatikus és ellenszenves kötődésű emlékezők, továbbá a „képekben áll előttem" típus egy-egy részre emlékezett, de az összefüggéseket nem látták, és nemcsak az olvasmányok tartalmát, hanem a filmet és olvasmányt is összezavarták. Kibonyolíthatatlan zagyvalék, elmosódott felemásság lett bennük, amit olvastak. Viszont éppen ezek közt volt a legtöbb olyan, aki minden újat azonnal szeret elolvasni, a „moderneket" szeretem, volt nem egy válasza. Az olvasmány nekik beszélgetési téma, és a divat szerint változó. III. Az én visszhangja az olvasmányra A szépirodalmi olvasmányok az élet ezerféle megnyilatkozását, az élet folyamát tárják elénk, és ha valaki megközelíti a lényegbeli olvasást, akkor az olvasmányokban önmagára eszmél, érzései megfinomodnak, egyénisége megtisztul. Ezt látta már Arisztotelész is, amikor a tragédia kathartikus hatását hangoztatta, ha képesek vagyunk a főhőssel azonosulni. Erre utal Németh László is, aki naplószerű feljegyzésében azt írja, hogy Tolsztoj olvasása közben életünk megváltoztatására kapunk erőt. A kivizsgált esetek nagyobb többsége a lényegbeli olvasásnak csak a küszöbéigjutott el: hangulatok, érzelmek felébredéséig. Az érzelmek felébredését, a feszültséget nevezte meg nem egy az olvasás igazi örömeként. Ennek az érzelmi olvasónak két válfaja volt: 1. a szereplő személyekben saját érzelmeik kivetítődését lelték fel, 2. önmaguktól szabadulni akarnak, s az élettől meg nem kapott szükségleteik kielégítését keresik. Érzelmileg erősen beleélte magát 89,7% nő és 50% férfi. Voltak azután, akik a szereplőket önmagukhoz, a környezethez, a „realitáshoz hasonlítva" nézték. 39